Arról akartam ma írni.

Aztán alakultak a dolgok...

Most meg bőgök.

Hát ez jó.

Na kezdem szépen sorban - nyugi! Nincs baj! Meg vagyok hatva...

Szóval tegnap (mert most akkor is ezzel kezdem) kiderült, hogy teljesen jó a TSH értékem, ami azért is csodálatos, mert Zádi születése óta folyamatosan ingadozott a drasztikusan alacsonytól a kiugróan magasig csak egy nem volt egyszer sem: normális.

Ezek szerint a 9 hónap pocakosság után újabb 9 hónap kellett, hogy a szervezetem ilyen téren is észhez térjen.

Ez tényleg jó hír, mert ingadozó TSH-val lehetőségünk sem lenne MAJD újabb babára. Persze addig még majdnem 2 év el fog telni, de tudok olyanokat, akik évekig bajlódnak a hormonbeállítással. Én most éppen örülök.

Na, kezdek észhez térni.

A második dolog az összeesküvés. 

Most semmi egyebet nem fogok írni róla, de megjegyzem, hogy ma voltunk realizálni. Minden időben kiderül, addig meg mi (összeesküvők) örülünk a titkunknak.

Egyedül dédi (drága mamikám) tudta, hogy valami készül (megkértem hogy egy bizonyos időben gondoljon ránk) senki másnak nem szóltam, de anyukám is és a keresztanyám is megérezhetett valamit, mert mindketten felhívtak közben.

Mindegy, helyzet mentve, nem derült ki. 

És most a pityergés:

A Csillagtestvérek éjszakájára nagyon készültünk.

Hihetetlen boldoggá tesz, ha a szeretetünk célba talál.

Megható volt a fogadtatás. Én akartam örömet okozni és a végén én illetődtem meg a reakción.

Az ismeretlen ismerős, aki boldogszomorú, mint én. (Miért nincs sírvanevetős smiley? - Mert tudathasadásos?)