... a gyújtózsinór...
Nos, örömmel vettük tudomásul, hogy "szeretett" védőnőnk megértette, vagy tudomásul vette a kérésemet, miszerint legyen oly' kedves és szóljon telefonon, ha jönni szeretne hozzánk. (Nem szívesen fogadom a nappaliban száradó bugyik, Zádi által szanaszerte dobált játékok tömege közepette... Bocsi... )
Éppen csak az első pocakosságom (38 hét 5 nap), Gabó majdnem másfél éve, Zádipocakosságom (38 hét 5 nap), és Zádi 9 hónapja + egy napja szükségeltetett ehhez a bravúrhoz.
De elértük!!!
Olyan sokszor mondtam/mondtuk már neki, de csak nem akarta felfogni.
Legtöbbször nem voltunk itthon (igen, kószák vagyunk), de az is előfordult, hogy éppen száradó ruhák közé érkezett. Már ideges voltam tőle.
Nos, hozzánk igen egyszerű mosás után érkezni, hiszen Zádi napi legalább 2, de inkább 3 váltás ruhája már önmagában ad egy szép mennyiséget, de összesen 5-en élünk egy fedél alatt, így rendre összegyűlik a mosni való...
Szóval ha szól, legalább kiviszem a nappaliból a ruhákat (ott a nagy cserépkályha így ott száradnak legjobban).
Remélem ez most nem csak egy kirívó eset, hanem felfogta a kérést. (Meglátjuk meglátjuk, reménykedjünk!!!)
Jaj, mennyi baj van ezzel a nővel! Tudom, hogy már utálatos lehet ez a téma, szám szerint a 97.282. bejegyzésben panaszkodom rá. Bocsi!
Bááááááááááááááááááááár, most éppen dicsértem - vagy mi.
Apukám mondta az örömhír hallatán, hogy mégis fejlődőképes a védőnőnk, hogy:
"van, amikor túl hosszú a gyújtózsinór... "
Azt hiszem ez elég véleménynek. Nem?