fontos történés, hogy Zádi ELKEZDETT INTEGETNI
Először csak Gábornak, az egyik rég látott messzi rokonnak adagolta csak, de neki legalább kacagva és kitartóan.
Később már mi is részesültünk ebből a kegyből. (Annnnnnnnnnyira éééééééééééééééédes!!!)
Ma nem vittük magunkkal istentiszteletre (a 127. zsoltárról beszélt Zoli... gondolatindító volt -valamit nem jól csinálunk... ezt még át kell gondolni), majd Gabóhoz téliesíteni a vázákat. Amikor hazaértünk, az ablakban állt nagyapa, karján Zádival. Mikor meglátott, nagy örömmel üdvözölt, de amikor nem befelé indultam, hanem az autó hátuljához, teljesen kétségbeesett, hogy hozzá jövök. 
Drágám!
Mikor megláttam, hogy elsírta magát, úgy futottam be, mint egy sprinter.
Másik újdonság, hogy PAKOL!
Nem, nem csak úgy és nem kizárólag a játékait.
Szekrényeket nyitogat (odacsukja az ujjacskáját...) és amit talál, azt kicibálja.
Kitárul a világ kérem szépen!
