Ha leírnám, milyen állatnevek hangzanak el nálunk nap közben, hááát kész állatkert. ("Gyere ide kispocok", "Drága bogárkám" - van még, de nem publikus )

Mindenesetre most egyet kiemelek.

A malac.

Régebben hallottam, hogy az evési módszereket az állatokéhoz hasonlítják. Így megkülönböztetünk disznó (a malac jobban hangzik) és marha módjára evő embereket - biztosan sokat hallottatok már erről.

A malac módjára evő ember evés közben is iszik, a marha módjára evő pedig kizárólag evés után.

Párom malacdisznó módon, én kifejezetten marha módszerrel és Zádi egyértelműen tudatta velem, hogy ő is malac módjára eszik.

Érdekes tapasztalat, hiszen nem gondoltam, hogy egy holnap 7 hónapos (igen, már 7 hónapos lesz holnap!!!) baba is megérteti, hogy hogyan szeretne enni.

Pedig egyértelműen megmagyarázta.

Így aztán (ugyan számomra ez teljesen érthetetlen) evés közben is itatom.

Mindig is meg voltam győződve arról, hogy aki evés közben iszik, az kevesebbet tud enni, hiszen folyadékkal telik meg a gyomra, de erre a párom és Zádi is rácáfol.

Magam részéről, ha iszom, akkor utána már nem tudok enni.

A lényeg, hogy Zádi már tudja és szólt is...

A másik malackodás Nyúl szavait idézi (igen, tudom, tiszta állatkert máris) - tehát:

összebújunk, mint a malacok a szalmában.

Mindig ezt mondogatta a fiainak és nekem ez nagyon tetszett, így ösztönösen én is ezt szoktam mondani esténként Zádinak.

Az esti ceremóniák után, amelyekben jórészt apa szerepel, az alváskész kislegényt megkapom és mi szuszogások, ezermillió puszik és szeretlekölelések közepette bújunk össze.

De szép is az élet!