Akkor

 2010.09.14. 22:07

most megpróbálok kicsit pótolni.

Zádi hála Istennek jobban van, drága párom is átesőben én még gyúrom...

Tehát az alvamászó...

Csöpp gyermekünk az utóbbi egy héten úgy ébred, hogy elkezd mocorogni - még csukva van a szeme...

Hanyatt fekvésből (ahogy belealudt a legutóbbi szopiba) kitekeredik, előbb csak a lábait fordítja át "büdös bogár" pozícióba, majd ő is átfordul - a szeme még mindig csukva...

Ezután hirtelen négykézlábra áll és... csukott szemmel az ágy fejtámlájához mászik, amíg koppan a feje...

Mert még alszik...

Aztán erre ébred...

Most erre mit mondjak?

Amúgy éjszaka többnyire vetődik az én picikém. Elég érdekes testhelyzeteket produkálva. Van, hogy rámászik az apjára, van, hogy rajtam keresztül szeretne leesni az ágyról - persze ezt nem engedem, de volt, már, hogy nehezen sikerült meggyőznöm...

Utódunk folyamatosan azt bizonygatja, hogy nincs ideje szopizni, aludni, enni... semmi olyanra, ami szerintünk fontos.

Ha már egyszer viszont éhes, akkor adjak neki de azonnal. Ám ha nem érzi az éhséget, akkor nem befejezi, hanem abbahagyja a szopit és tekeregni indul. Aztán amikor rájön, hogy messze került tőle a szopi, természetesen velem vész össze, hogy hova vittem... Köszi!

Jól nézünk ki, amikor megyek utána és tukmálom a szopit...

Szegény gyerek! Egy terror az élete...

Az érdekes testhelyzetekről pedig:

nos, én nem tudtam, hogy lehet szopizni hason... mellettem térdelve, négykézláb, rám hasalva, apa karjából átlógva...

Nem ecsetelném az élethelyzeteket, amikor ezeket kipróbálta. A lényeg, hogy mindegyik röhögésbe fulladt.

Na, nem ő röhögött...

A többi pótlást inkább máskor erőltetném, most inkább elteszem magam én is holnapra.

A mai napon lényegében gyógyulgatás és világfelfedezés volt soron.

Kiderült milyen ízű a babakocsi kereke - igen, én majdnem megőszültem, mikor megláttam brrbrbrbrbbrbrbrbrbrrrrrrrrrrr.

Megtudtuk, hogy az asztal teteje alulról is kemény és nem lehet alatta felállni, mert még egy kicsit több, mint félévesnek is alacsony, hogy a répa nem rossz, hogy a krumpli-répa levest lehet szeretni, hogy a kukorica puffancsot (kukót, vagy hogy hívják) egyedül is tudja enni - jóóól betömi a szájába és mégsem fullad meg - kösziköszi...

Szóval a világ egyre kerekedik, anya egyre őszül, az élet szép...

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr856490691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kendemami 2010.09.15. 00:01:08

Szóval ti is extrémszopiztok!! Kende volt ebben zseni, ő képes volt állva, ugrálva, és a kedvencem: nekem háttal étkezni. És ne tessék parázni, valahogy be kell szerezni azt a koszmennyiséget, amit el kell fogyasztani ahhoz, hogy egészséges legyen :)))))

Agi 2010.09.15. 22:45:16

A babakocsikerék kóstolás hidd el, cseppet sem vészes. Majd rájössz. pl. mikor az utca kövén leledző dolgokat, mint pl. a kutyasz...rt óhajtja megkóstolni a drága ded. Ha csodálatos módon még a tervezett művelet végrehajtása előtt sikerül odaérnetek, már "csak" gyorsan szétkeni magán (vigyázat, mert nektek is juttat ám belőle, a jó dolgokat meg kell osztani), na az már egy kicsit erős....
süti beállítások módosítása