felcserélte a sorrendet és előbb állt, mint szabályosan mászott volna, de ami késik, az ugyebár nem múlik.

Ma megmutatta, hogy nem csak kommandózva kúszni, hanem mászni is tud.

Annyira megörültem, hogy felkiáltottam, ezek után viszont csak azt figyelte a drágám, hogy mi baja az anyjának... Bocsi... 

De olyan jó volt látni!

Amúgy amikor reggeliztem, kitalálta, hogy mindenáron paradicsomot akar enni.

Én pedig adtam neki. Kettévágtam egyet, volt egy olyan része, ami nem volt magos, csak a paradicsom húsa volt vastagon, azt szopogatta, rágcsálta. Le is harapott egy darabot. Előbb meglepődött, aztán rágicsálta és lenyelte.

Ezen felbátorodva délután főztem neki egy kevés krumplit préselt paradicsommal és paradicsom kockákkal.

Nem törtem péppé, hanem kicsit megnyomkodtam villával és az ujjaimmal széttrancsírozva adogattam a szájába.

Úgy tátogott, mint egy kis veréb. Nagyon ízlett neki.

Még egy pár kanál levet is elfogadott.

Olyan kis ügyes!!!

Mai programként próbáltam kideríteni, hogy mikor lesz, vagy egyáltalán lesz-e lombikbaba találkozó. Egyelőre nem jártam sikerrel.

Pedig szívesen elmennénk.

DEHOGY szégyelljük, hogy lombikbaba! Örülünk, hogy gondoskodhattunk róla, hogy ne legyen beteg és hogy minket választott.

Annyira szeretem!