El sem hiszem.

Tudom, hogy mindenki ezt mondja/írja/állítja, de tényleg. Nagyon-nagyon gyorsan elröppent ez a fél év.

Nos, amikor pocakfájós volt, akkor egy éjszaka is borzasztó hosszúnak tűnt.

Amikor éjszakázunk, egy örökkévalóság, amíg eljön a reggel.

Amikor ferdének láttam a fejtartását - azt hittem sosem érünk már az orvoshoz.

Amikor eldöntöttem, hogy a remegés bajos remegés, rettegtem orvoshoz menni.

És ez a sok butaság mind belőlem indult.

Eközben Zádikám csodálatosan fejlődött. Vigyorog, kacag, kúszik, mászni próbál, forog, keres, pakol, felfedez, megkóstol, megrág, felkapaszkodik, átkéretőzik, felismer, ragaszkodik, játszik, unatkozik, "rosszalkodik", incseleg, kedveskedik, szétszed... - hiába retteg, frászol az anyja, ő kihasználja, hogy szép az élet! (DE JÓL IS TESZI ISTENEM!!!)

Ma reggel úgy viselkedtünk a férjemmel, mint a kölykök az első komolyabb kapcsolatukban. Amíg nem években számolható fordulók vannak, addig hónapfordulókat tartanak.

Nos, természetesen minden hónapfordulót kiélvezünk, de ma feledik szülinapot ünnepeltünk - hülyék-e vagyunk

Mi apával majdnem tíz év után is kiélvezünk minden 19-ét. Zádit pedig puszival köszöntjük minden 28-án, hiszen boldogság az életünkben, hogy megérkezett hozzánk.

Visszatérve az ünneplésre: nem, inkább beszéljenek a képek!

Addig is, fel kell jegyezni a krónika számára, hogy ma én fürdettem Zádit!

Kettesben vagyunk itthon, így apa, akinek előjogai vannak ezügyben, kiesett a sorból. Nagymama is elutazott, így nem élhetett a lehetőséggel.

Igen, nálunk ez kiváltság, amit én átengedek, hiszen a szoptatás kizárólagos program kettőnknek, így legalább a fürdetés lehessen jutalomjáték a családtagoknak.

Ez már Gabó idejében is így volt, őt akkor fürdettem csak, amikor kórházban voltunk és apuja nem tehette. Amikor beengedték, akkor mindig úgy időzített drágám, hogy ez a program változatlanul megmaradhasson nekik.

Így aztán Gabót talán 4-5 alkalommal fürdettem összesen, Zádit pedig most először.

Kifejezetten örülök, hogy éppen ma. Mindketten kiélveztük, nagyot pancsoltunk. Ő a kádban, én pedig ruhában...

A tegnapi kakariadó miatt ma alma-krumpli párosítást kapott Zádikám, segített is a helyzeten, hiszen egy normál és egy extra rajzocska volt csak repertoáron.

Délután Nyúléknál voltunk és megtapasztalhattam gyermekem életében egy újabb fejlődési pontot: egész idő alatt vissza kellett tartanom Zádit, hogy ne vegye el folyton az unokatesója játékait. Mindig az kellett, ami a másiknál volt. Pont az, hiába volt körülöttük ezer másik. Amikor K eldobott valamit, akkor az persze már Zádinak sem kellett.

Nem gondoltam, hogy ez ilyen korán kezdődik...

Gabónak is anyukája vagyok, de Zádi mellett tanulok anya lenni egy igazi világban... egészséges életben...