egyrészt, mert a mai nap leginkább azzal telt, hogy normalizáljam az állapotokat - a tegnap lenyelt megfelelő mennyiségű idegnek köszönhetően azóta fájt a gyomrom, úgy nagyjából ma délutánig.

Folyamatosan lesem drága picikémet, aki mit sem törődve ezzel éli a majdnem fél évesek gondtalan (remegéstelen), vidám, teljes akarattal rendelkező (sokszor éhhalál küszöbére sodródó) életét.

Mindenhova felkapaszkodik, jobbnak látja állva fürdeni a kis kádjában - nem engedjük neki, de kitámaszt és feláll. Egyre többször nyújtogatja a kezeit a bútorok teteje felé, hogy meg tudjon kapaszkodni és felállhasson. Alighanem nemsokára lejjebb kell tennünk az ágyát is.

De amiért ezt az összefoglalót most rövidre zárom az az, hogy drága gyermekem úgy döntött, kiszereli a jobb szemem szopi közben. Folyt a könnyebb majd' fél órán át, mostanra kicsit jobb, de még mindig homályosan látok vele, így nem erőltetem tovább.

Anya lerokkan itt a végére...