A szüleim esküvőjéről (már írtam korábban) olyan képek készültek, amiken nincs rajta a fejük...

Csak műtermi fotók maradtak meg.

Az én névadómról nem készültek képek. Illetve mégis, csak a fotós nem tett filmet a gépébe, így aztán hiába kattogtatott.

Mi még szerencsések vagyunk, mert az esküvőnkről lettek képi emlékek, de Zádi keresztelője... nos...

A férjem nem ért velem teljesen egyet. Nem örül, hogy ezt most leírom, de én legszívesebben kiabálnék.

Kifejezetten gyenge képek készültek. Magáról a keresztelésről (amikor Zoli a fejére öntötte a keresztvizet) nem készült kép.

Na, most nem írtam igazat.

Az általunk megbízott illető fotózta, csak olyan szögből, hogy a lelkész fekete palástja teljesen kitakarja a picit és csak a lábai lógnak ki...

A többi kép sem az igazi...

Most nem kezdem részletezni, de jobb is így...

Ez a szertartás a számomra nagyonnagyonnagyon fontos volt.

Éppen ezért kértem, hogy mindenképpen legyen fotós.

Jaj, nagyon szomorú vagyok most.

Tudom, hogy több is veszett Mohácsnál, hogy nem ez a legfontosabb dolog az életben, hogy ne foglalkozzak vele, hogy mi mindig emlékezni fogunk rá képek nélkül is, DE NEM TUDJUK MEGISMÉTELTETNI AZÉRT, HOGY KÉPI EMLÉKÜNK LEGYEN RÓLA...

Állatorvos lova, cipész cipője...

Lehet, hogy túl igényes lettem, ami a fotókat illeti. Ráadásul ezek még csak "nyers" képek.

Talán a párom tud velük valamit kezdeni.

Ismétlem, a férjem nem érzi ilyen tragikusnak a helyzetet.