Ma istentisztelet után a szüleimhez mentünk, náluk töltöttük a délutánt. Zádikám annyira pörgött, hogy tulajdonképpen folyamatosan lefoglalt legalább egy (időnként kettő-három) embert.

Kúszott, mászni akart, maga alá pakolta a lábait, felállt. A nagyapját utánozta, hangosan kacagott mamájának, szóval jól szórakozott és bennünket is feldobott.

Mostanában nagyon nem akar aludni, vagy enni, mert neki azonnal kell mindent LÁTNIA, MEGFOGNIA, MEGKÓSTOLNIA, ÖSSZENYÁLAZNIA… mindenre RÁMÁSZNIA… mindent LEBÍRKÓZNIA.

Semmiről sem maradhat le, mindennek részese akar lenni.

Este fürdésnél most az apjával is eljátszotta, amit velem a felfújható medencében: egy pillanat alatt a karomra terhelte a mellkasát, kitámasztott a lábaival és már lábra is állt.

Jól szórakozott, csak bennem hűlt meg a vér…

Tapicskolt a lábaival, élvezte, hogy csobban a víz, ahogy topog. Ezután letérdelt és a kezeivel csapkodott, majd kikapaszkodott a kád szélére és körülnézett.

Nyughatatlan vizinyulam…