nem tudok többet írni.
Ahogy képeket kerestem, videókat és adatokat találtam Bözödújfaluról... Minden augusztus első szombatján visszamennek az ott lakók és leszármazottjaik... Mindjárt itt van augusztus első szombatja...
Ez emészthetetlen.
Képek, amik az emberbe beleégnek.
Van az életemben már olyan kép, amit sajnos soha nem felejtek el. Így kell lennie.
Nem is tudom, hol raktározom őket, de adott pillanatokban előjönnek és a legapróbb részletekig mindenre emlékeztetnek.
Nem én válogattam ezeket össze, csak egyszerűen lettek.
Jó párat kihagynék közülük.
A Bözödújfalun tett látogatáskor bővült az emlékezetes képek sora.
Ma este pedig, a videók és képek nézegetésével újabbak érkeztek.
Olyan képek, amik már nem léteznek. Évekkel ezelőtt készülhettek, amikor azok a falak, kerítések még álltak...
Talán csónakkal is meg lehetett közelíteni...
Látszott, hogy a víz bőven a kerítés teteje fölött állt...
Húúú nem is folytatom.
Tényleg szorongatja a torkom a sírás...
