egyben vagyunk, de totálisan kidőlve.

Hajnali háromnegyed kettőkor érkeztünk meg, bepakolás (ebben kis résem volt), fektetés, villámgyors indigós alvás (hogy többnek tűnjön), majd reggel 5:58-kor gyermekem ébresztgetett. 7-ig tudtam húúzni a felkelést, de akkorra már hangosodni kezdett és inkább levittem a nappaliba, nehogy még az apját is felébressze, hiszen éjjel vezetett és ma dolgoznia kellett.

Szóval nem vittük túlzásba a pihenést így a végén.

Igen, később jöttem, mint terveztük, mert a visszautat 2 részletben tettük meg (16 órás út volt odafele...) mert nem akartuk sem Zádit, sem pedig magunkat teljesen kizsigerelni.

Mamikám drága partnerünk volt, nála pihentünk másfél napot.

Tegnap előtt reggel értünk hozzá és tegnap este indultunk tovább.

Sajnos az otthoni (értsd karcagi) rokonlátogatások elmaradtak, mert az érkezés után felváltva aludtunk (valaki mindig Zádit szórakoztatta), ettünk - maminál ez mindig különösen kedves program - és zuhanyoztunk (a nomádkodás után felüdülést jelentett, hogy ha megnyitjuk a csapot folyik a víz, ráadásul meleg is van...

Feltöltődtünk ölelésekkel (drága drága mamikám nagy kincs nekem).

Kellett ez még így a nyaralás végére.

Reményeim szerint a leendő keresztlányunk keresztelője apropóján még haza jutunk Karcagra nemsokára és akkor rokonozunk is, mamival is többet lehetünk és nem utolsó sorban Zádi keresztszüleit is láthatjuk újra.

Részletes beszámoló készül, de ma még nem fogom tudni feltenni.

Örülök, hogy túl estünk egy nagynagy mosáson, ruhapakoláson (a vasalás még előttem), egyszerűen nem jut idő mindenre.

5 hónaposunk pedig egyre jobban rácsodálkozik a világra.

Minden nap többet mocorog.

Már rutinból kúszik a kiszemelt játék vagy családtag irányába, megmász bennünket és vigyorog győzedelemittas kiáltások közepette.

Sajnos nem ér rá türelmesen szopizni, mindig mennie, valamit tennie kell.

Fürdés közben forog, mint egy kis krokodil vadászatkor.

Pancsol, déditől kapott egy nagyobb fürdőkádat, mert az előzőt konkrétan kinőtte.

2-3 alkalommal rátalált a hüvelykujjára, nagy élvezettel szopizta.

Tegnap kutyát fogott, mamikám kutyusának az orrát szerette volna leszerelni.

Sokat kacag, ritkán sír (csak ha gondja van), dühöngeni tud, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy történik, ahogy ő szeretné.

Egyre játékosabb. Durva megterhelés a pelenkázás (a mi számunkra) mert SZÖKIK.

Egyszerűen kifordul a kezünkből és már ott sincs... pucér hátsóval...

Húú annyit de annyit lehetne mesélni, hogy vége sem lenne.

Jön a beszámoló az útról, akkor még kiderülgetnek elsők...

(Első medencézés, első fogmosás, első találkozások..)

De nekem is jutott ám egy első - és éppen a mai napra!!!

A szüleimhez is beugrottunk ma, kaptunk fini ebédet, amit hazahoztunk, hogy ne kelljen főzni, a nagy pakolásban...

Éééééés, na mit kaptam???

LAKTÓZMENTES túrót és TÚRÓRUDIT!!!

Emberek!

Én évek óta nem ettem túrórudit!

El nem tudom mesélni mennyire esett jól.

Komolyan, ha nem szégyellnék ilyen miatt pityeregni, tuti elsírtam volna magam örömömben!

Olyan, de olyan finom volt!

Nem lehet kapni, eddig nem is tudtam róla, hogy létezik, erre a szüleim szereztek nekem.

Egyből 5-öt kaptam, meg is fogadtam, hogy jól beosztom, hiszen több nap, mint rudi, de be kell vallanom, hogy este még egyet megettem.

Hihetetlen élmény, hogy benyúlok a hűtőszekrénybe és ott van a túrórudim. Kiveszem, megeszem, finom, és nem lesz belőle semmi baj.

Nyami!