Visszakaptam a saját laptopomat, valahogy folyton mellényúlok a billentyűknek, ennek következtében már harmadszorra kezdem újra a bejegyzést, mert folyton eltüntetem a lehető legkülönbözőbb módokon a beírt szöveget.

Most legszívesebben csak annyit írnék, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ....

De most utoljára újra megpróbálom. Ha most sem sikerül, ma nem fogok írni és kész!

Tehát:

a mai reggelemet a Pannonnál (mostanra Telenornál) kezdtem.

Kiderült, hogy a töltő volt a hibás, de csere címszóval az egész pakkot (telefon, töltő, tartozékok) kicserélték - nekik így könnyebb. A csaj különben nagyon kedves volt, végülis nem hibáztattuk (ez az én formám...)

Ezután felforgattam a várost a még hiányzó vásárolni és kiváltani valóink miatt. Gyógyszertárból gyógyszertárba, boltból boltba  mentem, egyik helyen ez nem volt, másik helyen az.

A szüleimnél ebédeltünk, ők babáztak egy kicsit az utazás előtt, közben befutott a tesóm, aki a nyaralásáról hozott meglepetéseket adta át.

Hazaérkezés után megpróbáltam pakolni, hogy megközelítőleg összeszedjem a szükséges utipakkot, de...

1: kiderült, hogy Zádi nehezen bírja a meleget és folyton inni szeretne (már hogyne adnék neki!!! Örülök, hogy iszik. Ez fontos.)

2: kiderült, hogy kicsi a legnagyobb bőrönd...

3: kiderült, hogy iszonyatos mennyiségű elengedhetetlennek tartott holmit szeretnék az autóba gyömöszöltetni.

Paramami  szárnyal.

Viszek lázmérőt, tápszert, sok váltás ruhát, rongyikat, kendőket, naptejet, gyógyszereket, mindent, mindent, mindent...

Inkább legyen nálunk sok teljesenfölöslegesnektűnő egyébség, mint valami hiányozzon.

Jajajajajnehogymitörténjen!!!

Délután extra pancsit csaptunk Zádival, mert nagyon melege volt. Kapott játékokat a vízbe (egy magától állandóan felforduló gumikacsa és a legjobban kedvelt műanyag karika lett a győztes.

A pici láthatóan élvezte, hogy ott vannak a játékok.

Nem tudom, holnap tudok-e még jönni.

Ha nem, akkor mindenkinek csudijót kívánok, jövök, amint tudok.