mégis igaz.
Az angyalkás-idézetes, egyházi esküvőnkre kapott naptárunk mai gondolata a következő:
"Amikor segítséget keresek, akkor meg kell bíznom azokban, akik felajánlják - és Istenben is, aki ezeket az embereket küldte utamba."
Akkor én most ezzel be is fejezem...
...
...
...
Persze nem.
Mert Ti nem biztos, hogy megértitek, hiszen nem adtam elegendő információt.
HOLNAP!!!
Holnap lesz a keresztelő! Délelőtt 10 órakor.
Ma sorban megérkeztek hozzánk a legfontosabb emberek.
Drága nagymamám a keresztszüleimmel, S keresztapu a párjával, Kata keresztanyu és Józsi keresztapu.
Együtt töltöttük a délutánt és töltődtünk rengeteg szeretettel.
A tragédia, ami minket összesodort, vagy a gondviselés - igazán csodálatos dolgot teremtett számunkra.
A közösen megélt veszteség egy életre szóló kapcsot kötött közénk, amit ugyan nem is akarunk elszakítani, de nem is hiszem, hogy lehetne.
Azokra az emberekre bízzuk holnap életünk legféltettebb (mert Ő átkarolhatóan, érinthetően félthető) kincsünket, akikben a legjobban bízunk a világon.
A keresztapu, akinek a segítsége elengedhetetlen volt, hogy megérkezzen Zádi. A keresztapu, aki a végsőkig küzdött Gabóért és értünk, a keresztanyu, aki akkor volt anyja helyett anyja Gabónak, amikor egyszerűen nem lehettem mellette.
Azok az emberek, akik a legnagyobb bajban kerültek hozzánk közel, akik tartották bennünk (Gabóban is) az életet, ameddig csak lehetett.
Ők, akik támaszunk voltak, akik velünk örültek a lehetőségnek, akik végig izgulták a csodát, akik örömmel köszöntötték Aprónkat...
Akik vállalták, hogy egy életen át kísérik majd Zádit, akikre minden aggodalom nélkül ( 
IGEN még én is!!! ) rá merjük bízni az életünkből érkező kisembert.
Köszönöm, hogy RÁTOK találtunk, hogy ránk találtatok, hogy mellettünk voltatok és maradtatok, hogy szerettek és szerethetünk benneteket, hogy Zádival lesztek, hogy a keresztszüleivé váltatok, mert hiába lesz csak holnap a keresztszülő, már pocakban is a keresztfiatok volt.
Hogy én ezt holnap hogy fogom kibírni sírás nélkül???
Esélytelen...
