... és itt most nem Kangára gondolok.

Olvastam valami ortopédiai szakvéleményt, miszerint a gyermekeket 4 hónapos kor előtt nem szabad kenguruba, vagy egyéb hordozó eszközbe tenni, mert a hátuk még nem elég erős hozzá.

Nem tudom, hogy igaz-e, vagy okoskodás, de mi a párommal az "inkább a biztonság oldalára tévedj" elvet követjük, így a hiper-szuper kényelmes, hátmerevítős, biztonságos ajándékba kapott hordozónkat eddig elő sem vettem.

Anno Gabóval nagyon szerettem, mert kényelmes viselet, a pici érezte, hogy rajtam van így megnyugodott hamar és nekem maradt két kezem szabadon.

Zádi eddig még nem próbálta. A mai napig.

Ma ugyanis apja nincs itthon, nagymamával igyekeztünk helyt állni. Szegénykém már fél 8-kor nyűglődött. Megszoptattam, hátha teli pocakkal jobban bírja a gyűrődést. Azután került elő a kenguru.

Arra gondoltam, hogy amúgy is nyűgös, itt az idő, hogy beletegyem és kipróbáljam. Ha tovább balhézik, akkor nem vonok le messzemenő következtetést és jókedvében még újra megpróbálom, de ha beválik, akkor most is működhet...

Először nem értette, mit szeretnék. A belehelyezési stádium nem nyerte el a tetszését.

Azután bemutattam neki, milyen jól tudunk így mozogni (leülés, felállás, előre hajolás, séta, ringatás...) és mire megfordultam, hogy a tükörben megnézzem az arcát (eleve kifelé fordulva tettem bele, mert folyton látni akar - HÁLA ISTENNEK), szóval mire ránéztem, már aludt.

Annyira bebólintott, hogy azt sem vette észre, hogy laza 20 perces lakásban való fel-alá flangálást követően - kénytelen voltam letenni - betettem az ágyába hasra (úgy nézett ki, mint egy hevederes teknős)...

Szóval aludt tovább, egy bő fél órát.

Így aztán a fürdetés, nemhogy előbbre jött volna, hanem későbbre tolódott, de minden reményem megvan arra, hogy Zádi szeretni fogja a hordozást.

Ha a kenguru beválik, jöhet a kendő. Az mondjuk kizárólag apa felügyeletével és csomózásával, mert én nem bízom a görcseimben.

Valahogy nekem magas a megkötés, hiába a segédkiskönyv.

Apja rámköti, akkor rendben van, de ne akarjak wc-re menni, vagy meg se forduljon a fejemben, hogy leteszem, mert a kendőt visszavenni nem tudom.

Ha a párom mellettem van és rámköti újra, akkor rendben.

Ami viszont jó, hogy akkora kendőt vettünk, hogy saját magára is fel tudja kötni, ami csudi jó.

Újra beleszeretek ilyenkor.

Pasi, babahordozó kendővel (gyerekkel "töltve"... ) hááát, csodás látvány. De az ÉN pasim az ÉN gyermekemmel méééég jobb...

Szép is az élet!