Tegnap és ma

 2010.05.29. 23:24

A 3 hónapos sorsfordító nap miatt nem írtam egy mégiscsak fontos lépésről.

Tegnap bekerült a szobánkba egy pillangó...

Nem repült, hanem hoztuk. Nem élő, hanem papír.

Egy dísz, amit Zádi mamija - az én anyum - adott dekorációnak.

Eddig ugyebár a hideg is kirázott attól a gondolattól, hogy a fiam közelében bármiféle pillangót találjak.

Egyszer már írtam erről...

De azért mégsem ment el talán telesen a józan eszem.

Semmiképpen nem szeretnék Zádi körül tabukat.

Nem akarom, hogy legyenek olyan képek, jelek, dalok, színek, helyek... stb., amiket kerülünk, amiktől ledermedünk, vagy sírva fakadok.

Nem akarom, hogy kifusson belőlem a vér, ha mégis: tetszik neki a pillangó, tanulja azt a dalt, kiválasztja azt a színt, vagy ilyenek.

Szeretném, ha Ő úgy élhetné az életét, mint bármelyik másik gyermek, hiszen Ő nem tehet a múltról. A Ő élete most kezdődik.

Joga van azokhoz a dalokhoz, azokhoz a színekhez, képekhez és... a pillangóhoz is.

Na, ezt jó hosszan magyaráztam. De talán érthető.

Így aztán, amikor megkaptuk a díszt (egy hete), akkor még csak a házba hoztam magammal, de a szomszéd szobában maradt a pillangós dísz.

Tegnap aztán behoztam a szobánkba és feltettük a szekrényre, hogy gyönyörködhessen benne Kócmanónk.

Nos, jó döntésnek bizonyult. Azóta addig tekereg, amíg meglátja. Ha hason van, akkor emelgeti a fejét, hogy mindig rálásson.

Egy pillangó a szobánkban.

Azóta is végig-végig fut rajtam a hideg néha, ha ránézek, de ennek nem szabad rólam szólnia.

Nem akarom Zádit korlátozni.

De mindent szépen lassan, fokozatosan, a maga idejében.

Anya trenírozza az agyát, hogy ne ész nélkül éljen bele a világba, hanem igenis küzdje le a lelki nyomoroncait.

Hát itt tartok.

 

---   o   ---

 

Ma pedig:

csípőszűrésen voltunk az orvosos hetet lezárandó.

Így visszagondolva nem volt semmi. Tiszta nosztalgia ez a sok doki...  

De nyilván más előjellel.

Kedden hallásvizsgálat, szerdán oltás, csütörtökön nekem vérvétel, pénteken nyirokcsomó vizsgálat, szombaton, azaz ma csípőszűrés.

A gyermekorvos elmondta, hogy már nem tartozik a kötelezően előírandó vizsgálatok közé a csípőszűrés, de mivel nekem túl laza a csípőizületem, ezért menjünk csak el "átlaggyermekünkkel", leíratni, hogy minden rendben.

Ez is történt.

Az ortopéd orvos (Gabóra emlékezvén) tetőtől talpig végignézte, majd megdicsérte, hogy tényleg minden rendben.

Magánrendelésre mentünk, mégsem engedte, hogy fizessek.

Újabb nagyszerű ember-orvos.

Mert ilyen is van!!! 

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr416491341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Agi 2010.05.30. 15:23:06

szia! szerintem ez nagyon jó! hogy leküzdöd lassan a félelmeidet! és hidd el, nem vagy egyedül, mindenkiben van szorongás ettől-attól. Bennem is, a gyerekét pedig pláne félti az ember. Azóta egyébként utána jártam ennek a pillangó témának alaposabban (mióta nálad olvastam és én is megrémültem tőlle). Valójába csak azért lett a halállal kapcsolatos jelkép, mert állítólag az egyik koncentrációs tábor falára ezt rajzolták az ott lakó, halálra ítélt emberek, gyerekek. Később pedig a Hospice alapítvány ez miatt átvette, mint "jelképét" a pillangót. Ezért azonosítják manapság talán sokan azzal, hogy a halál "jelképe". Legalábbis én erről egyelőre ezt tudtam meg.

Stike 2010.05.31. 12:39:16

Erről a pillangós dologról még nem hallottam...talán jobb is volt úgy...Hédi függönye, lámpája, faldísze és a az étkezőnk ablakdísze -amiket minden ébredés után meg kell vizsgálni - lepkés. Közben pedig a lepke-lepke szállj a tenyerembe dalt énekeljük hozzá....
süti beállítások módosítása