Hozzánk már megérkezett a csodánk.

Éppen 3 hónappal ezelőtt.

Azóta is minden pillanatban hálát adunk érte.

Zádi csodálatosan mosolygós kiskrapek.

Az elmúlt héten kétszer is kacagott hangosan, egyre magabiztosabban nyúl a tárgyak felé és igyekszik a szájába venni őket, hogy megkóstolja.

Ezt természetesen a kezecskéjének tüzetes vizsgálata előzte meg.

Tegnap az új hintájában fekve alaposan összehasonlította az ő apró puha kezét az én ... kezemmel.

Egyre kevésbé viseli jól, ha magunk felé fordítva tartjuk, hiszen nézelődni szeretne.

Ha a karunkba vesszük, tartja a fejét, csak alvás közben nyugtatja a vállunkon.

Ma nagyot sétáltunk, babakocsiban feküdt, illetve nem is teljesen feküdt, ugyanis nyöszörgött, hogy emeljem feljebb a hátát/fejecskéjét a babakocsiban, hogy kilásson.

Nem ültettem, de van egy köztes megoldás szerencsére, így nyugodtan nézelődhetett.

Igényli, hogy elé legyen kötözve/akasztva valamilyen játék, ami lekötheti a figyelmét.

Amikor elfáradt, erősen homorított, hogy fektessem le a kocsiban és azonnal elaludt.

Mióta jól kitaláltam, hogy ferdén tarja a fejét (azóta rendbejöttem ám), igyekszem kevesebbet a karomban tartani, hogy letéve többet és könnyebben mozoghasson.

Ugrásszerűen fel is gyorsult a mozgásfejlődése.

Sokat van hason. Ilyenkor magasra emeli a fejét, nézelődik, próbál kúszni a kiszemelt tárgy felé. A kezeit emelgeti felváltva, a lábaival mászó mozdulatokat imitál, természetesen az egészet egy helyben.

Hasról hátra fordul mindkét irányba, de ezt probléma megoldásra csak ritkán használja - értsd, ha elfáradt, vagy megunta, hogy hason van, hangos elégedetlenkedésbe kezd, ha nem értem, akkor sír, de nem fordul meg, vagy csak ritkán és hosszú idő után.

Forogni inkább jókedvében forog. De ilyenkor sorozatban is akár.

Hanyatt fekvésből egyelőre csak tétova oldalra fordulások vannak.

Ha viszont én ülök és a karomban tartom, akkor szinte kivétel nélkül (nem teljes hanyattfekvésből, hanem kicsit emelt tartásból) egyszerűen felül.

Egy laza lebegőüléssel a lábait is emelve hasizomból felhúzza magát. Ma egy ilyen akciójának jutalmaként rálátott a cicánkra, akit/amit előszeretettel vizsgálgatott, amíg vissza nem billentettem félfekvésbe. Hiába no, azért szerintem a háta erre még nincs felkészülve 3 hónaposan.

Ha a hátizma nem elég erős, könnyen gerincferdülése lehet.

Erre viszont Nyuszi azt mondta, hogy bele kell nyugodnom, hogy bizony ülni fog, mászni és járni is, ha eljön az ideje, úgyhogy kezdjek beletörődni... 

Na nem a fejlődését akarom gátolni, de mindent a maga idejében.

Szopi közben egyre többször incselkedik.

Ha már nem mardossa az éhség (hiszen 1 órája és 45-50 perce nem evett már - szemét anyja éhezteti) akkor rám néz, huncut módon elvigyorodik, akár teli szájjal, elengedi a cicit, mond valami kedveset (eö, beö, áö) és újra rácsatlakozik a tápcsatornájára.

Viszont ma reggel valami fontosat akarhatott mondani, mert a jókedvű eö-beö-geö-k után elkomorodott és jelentőségteljesen (rövidke hatásszünet után) annyit mondott: "gom". De igazán nyomatékosan kifejezve.

Ez alighanem komoly megállapítás volt.

Napról napra rácsodálkozom, milyen gyönyörű is, ahogy kinyílik számára a Világ.

Amikor pedig alszik, időnként grimaszokat vágva, elgondolkozom, mi járhat az ő felfedező buksijában...