Délelőtt - szokásunktól eltérően - a nagytemplomba mentünk Istentiszteletre, mert megterítették az Úr asztalát.

Már érkezéskor feltűnt egy aprócska lányka csupa fehér ruhában. Még eszembe is jutott, hogy ilyen ruhácskában keresztelőre szokták hozni a babákat, ennél többet viszont nem foglalkoztam a dologgal, mert Zádit próbáltam visszaaltatni.

(Gabó keresztelője óta nem voltam babakeresztelőn. Felnőtt - konfirmációval egybekötött - keresztelést láttam már azóta, de babáét nem. Nem tudtam, hogy ilyen hatással lesz rám... )

Elkezdődött az Istentisztelet és mindjárt az elején tényleg a pici lány keresztelőjére került sor. Már az éneknél elkezdtek folyni a könnyeim. Ha pontos akarok lenni, nem láttam semmit a szertartásból... Egy egészen más keresztelő képei peregtek a szemeim előtt...

Húúú de jó, hogy ez nem Zádi keresztelőjén történt!!!

A Párom gyorsan keresett nekem egy zsepit és hagyta, hadd fogyjanak a másodpercek...

Öleltem Zádit és csak öleltem...

Az a keresztelő Debrecenben volt. Nem templomban...

Valahogy parancsolnom kell az emlékeimnek, mert nem sírhatom majd végig Zádi keresztelőjét!!!

Itt lesz Kaposváron, a nagytemplomban. A közösség, amely már kezdi őt megismerni (hiszen 6 hetes kora óta együtt járunk Istentiszteletre) befogadja majd.

Ott lesz a Lelkész, aki temette Gabót, a Fia fogja keresztelni, akihez vasárnaponként járunk.

Igyekszem valahogy ésszel élni. Ez egy csodálatos alkalom. Úgy kell megélnem!

Tényleg nem is gondoltam, hogy ez fog történni. Még most is végem, ha a délelőttre gondolok.

Fontos nekem a keresztelő. Minél előbb szerettem volna Zádit is megkereszteltetni. A legelső időpontra be is jelentkeztünk, ami mindenkinek jó.

Nagyon várom, de... menni fog... mennie kell!!!

Édes Zádikám amúgy csuda ügyes volt, aludt végig, csak az Úrvacsora előtt kb. 2 perccel ébredt fel. Szépen körbenézett, jelentőségteljesen végigmérte a templomot, a gyülekezeti tagokat, a lelkészeket...

A legjobban talán a színes üvegablakok és a lámpák tetszettek neki, de természetesen minden mosolyra mosollyal válaszolt.

Éberen figyelte az eseményeket, majd kimerülve (azonnal, amint a helyünkre értünk) el is aludt a drágám.

Büszke vagyok rá nagyon!!!

Szereti a zenét, az éneket.

Már pocakban is lubickolt a zsoltárok alatt.

Most, hogy az ünnepi Istentiszteleten még koncert is volt, különösen jót aludt.