Pocakosság alatt éjjel utaztunk Mamikámhoz. Mert.

Mert nem volt kánikula, mert aludtam, mert akkor nem barátkoztam rókáékkal.

Ma éjjel utazunk Mamikámhoz. Mert.

Mert Zádi nem bírja a meleget és mivel nekünk 4/90-es légkondink van csak (4 ablak lehúzva 90km/h-nál), az pedig huzatos, ez a megoldás a legemberibb.

Gabó november 14-én született, január végén utaztunk Dédikékhez, mert Dédipapa akkor búcsúzott..

Korainak tűnt a 360km-es távolság egy 2, 2 és fél hónapos babával, de akartam, hogy találkozzanak. (Találkoztak és most együtt vannak...   De legalább könnyebben egymásra ismertek odaát.)

Zádor ugyebár február 28-án született, most 10 hetes és 3 napos (tehát 2 és fél hónapos). Ma éjjel, valójában holnap hajnalban indulunk Karcagra.

Nem volt szándékos ez az egyezés egyáltalán. Az okát, amiért megyünk, majd pénteken, vagy szombaton elmesélem.

A lényeg, Zádi és Dédi holnap találkoznak.

Remélem a kicsi végig fogja aludni az utat és nem veszi zokon.

Nagyon várom már én is, hogy lássam Drága mamikámat!

Nem biztos, hogy tudok jelentkezni onnan, de meg fogom próbálni.

Amint tudok, jövök.