Nos, köszönöm a bíztató hozzászólásokat!

Jót tett a dühöngés, elszállt a mérgem a végére.

(Mondjuk szegény Párom rám szólt közben, hogy ne püföljem akkora indulattal a billentyűket...)

Mindegy, lapozzunk!

Jó mozgalmas napunk volt ma.

Valami nagyon fontos dolog történik éppen, de erről még nem írok, majd csak akkor, ha sikerül. Mindenesetre jó hír lesz - legalábbis nekünk az.

Emiatt aztán rengeteg telefon zajlik minden irányba. Semmiképpen sem mondhatom, hogy magányos vagyok itthon a babámmal.

Eljöttek a szüleim is unokázni kicsit. Hihetetlen, mekkorát alszik rajtuk a kis zsivány.

Pár napja észrevehető, hogy kifejezetten ismeri a különbséget a testhelyzetek között.

Karban tartva egyértelműen jobban érzi magát - minő meglepetés!!!

IGEN! El lesz kényeztetve! Jogunk van hozzá, úgyis mi hallgatjuk a hisztit majd. (Ti pedig olvassátok az én panasz áradatomat majd miatta... De ez legalább nem kötelező.)

Nem ááám! Tényleg nem hiszem, hogy egy ekkora gyereket el lehet kényeztetni!

Érzi Ő, hogy mire van szüksége. Mi megadjuk neki, hogy kiegyensúlyozott lehessen. Felvesszük, ha "szól", hogy tudja, bízhat bennünk.

(Meg persze próbálok arra is figyelni, hogy legyen letéve is, ha bírja, hogy erősödhessen a nyaka és a gerince is megfelelően alá legyen támasztva. Hol itt az arany középút??? Mindegy, majd lavírozunk.)

Szóval nagy élvezkedés volt részéről. Általános dicséretek, puszik, ölelések, simogatások "elszenvedője" volt Zádikám.

Középső Nyuszicsemetének nem volt túl jó napja, de valamit valamiért. Majd jobb lesz minden! Tudom.

Ma többet tudtunk együtt lenni a Párommal is, mert itthon dolgozott. (Ezt nagyon szeretem.)

Hozott nekem "csakúgy" rózsát, ami nagyon-nagyon-nagyon jól esett. Az ééééén férjem!!! Bizony ám!

Estére pedig Apróságunk a tudomásunkra hozta, hogy a pocakfájás projekt (de szép magyar szó) kiegészítendő a fogcsírák mozgolódásával.

... Jól megrágta Apuja ujját...

Már egy-két napja eléggé folyik a nyála, ma pedig egyértelműen a szájába húzta az apja ujját és nem szopizta, hanem rágta.

Időnként panaszosan felsír.

Kezdődik a következő szakasz.

- szopi tanulás (kipipálva - ez ment ösztönösen)

- böfi, puki bejáratása pocakfájás ellen (egyre jobban megy)

- fogacskák növesztése (hosszadalmas folyamat, remélem nem szenved majd tőle nagyon)

Szóval megy minden a maga útján, a frontot nagyon megérzi, sokat panaszkodik. De mit is várnék.

Apai nagymamája, Apja, anyja frontos.

Kollektív fejfájás időben a felsorolt sorrendben eltolva.

Szép kis társaság!