Elmeséljem az éjjeli horrort???

Nos, Drágaságom két napja nem termelt semmi olyat, ami azért naponta egyszer praktikus lenne.

Annak ellenére kezdtem aggódni (hú, de furcsa kifejezés ezen a blogon...), hogy tudom, kizárólag anyatejes babánál akár heti egy is elég...

Ráadásul tapasztalataim szerint ennyi idős babánál az orvosok sem nagyon mennek semmire.

Leginkább azt mondják, várjunk.

Ha már elmúlt fél éves, akkor jön a gyümölcslé éhgyomorra.

A glicerines kúpot nem igazán preferálják, nagyanyáink praktikája a fagyasztott margarin szóba sem kerül...

Ha nagyon eldurvul a helyzet - már tényleg idősebb babáknál - akkor jön a laevolac...

Tudok már beöntést is adni kamilla teával, vagy olajjal is...

Ezekre sajnos RÉGEN szükségünk volt.

De most ilyenekről természetesen szó sincs!!!

Tényleg azt mondják, hogy ilyen piciknél, főleg ha anyatejesek, csak ki kell várni.

Az az egy baj, hogy szegénykém nyűglődik, tekereg, nem igazán tud enni és aludni sem miatta.

Nem csodálom. Nekünk sem kellemes, ha a dolgok nem mennek a maguk rendje és módja szerint...

Szóval masszírozgattuk a pocakját, adtam neki köménymagos teát, amikor csak elfogadta, hátha lazít az ügyön.

2 napig semmi. Párom naponta hússzor emlékeztetett, hogy ez rendben van.

A lényeg, hogy tegnap este, fürdés után, magamra csatlakoztattam jóillatú csecsemőmet.

Szopizott nagyjából rendesen. Felemeltem böfizni és akkor...

Meghallottam, megéreztem, hogy eljött, amire oly' nagyon vártunk.

Kitartottunk még egy kicsit, hátha folytatódik a művelet, majd elgondolkoztunk egy újbóli fürdetés lehetőségén.

Végülis "kivakartuk"  másodszülöttünket, (teljes szerviz, új kombi és hálózsák) majd összebújtunk megkönnyebbülve - ki ki a maga gondjától szabadulva.

 ---   O   ---   Tegnap bűnöztem.

Megnéztem egy  részt a sorozatból, amit korábban figyelemmel kísértem.

Jó, mióta kezembe vettem Zádit, semmi nem volt fontosabb mint Ő és az, hogy a lehető legtöbb tejcsije legyen, így igyekeztem időben lefeküdni.

Eljött az idő, mikor már nem ez volt az igyekezet, hanem megpróbáltam addig ébren maradni, amíg fürdik, eszik, elalszik, hogy beájulhassak végre.

Most is itt tartok, de tegnap győzött a kíváncsiság.

Szóval fél éjfél volt, mire lefeküdtem.

A film után még megvártam a következő szopit, mielőtt zuhanyozni mentem volna, nehogy közben éhezzen meg és teljesen felébredjen az ordítástól.

Így lett végül ennyire késő.

De egy szavam sem volt, csak szépen csendben lefeküdtem két alvó pasim mellé.

Ám egy óra múlva arra ébredtem, hogy Zádornak semmi sem jó. Nem  kér enni, be van takarva, nem elég a simogatás sem.

Fel akartam venni böfizni, amikor megéreztem, hogy tiszta nedves...

Igen, valahogy kifolyt a pisi.

Gyermekemet másodszor szervizeltem újra. Második kombidressz, második ágynemű, közben a pelenkázó asztalt is "megszentelte". Annak textil részét is áthúztam, majd újra lefeküdtem aludni.

Fél 6-kor reggel ugyanez megismételve, annyi különbséggel, hogy akkor már nappali ruhát adtam rá...

Ezután viszont nem volt hajlandó visszaaludni.

7-től fél fél 8-ig szusszant egyet, majd 8-tól negyed9-ig.

Végül 10-től 11ig és ennyi.

Egy és háromnegyed  óra. a fennmaradó időben pedig tekergés, nyöszörgés.

Kora délután fél2-kor elindultam vele sétálni, hátha hátha...

Mire elaludt volna, egy tilulilu autó ránkcsengette a boci boci tarkát, hogy tudjuk, házi tejet árul.

(Gondolataimban választékosan soroltam a választható tevékenységeket...)

Na, nem ragozom, a délután is így telt.

Ma a termeléssel végül nem volt gond de ez az alvás dolog...

Valaki ezt már előre vetítette nekem.

Háááát, bejött.

Most mindenesetre azért tudtam ilyen hosszan írni, mert már alszik.

Végülis, inkább éjszaka aludjon, mint nappal. Igaz?

Ehhez azért könnyebben hozzászoknék.

Csak aludjon éjjel!!!

Felkelhet enni, aztán aludjunk!

Alvás...

Milyen különleges tevékenység!!!

Mindenesetre a film már nem vonz annyira.