2 évvel ezelőtt ezen a napon már Debrecenben voltunk.
Húsvét vasárnap fordult minden rosszra. 2008. március 23-án.
Hétfő hajnalban kötöttünk ki Debrecenben.
A névnapján már jó kezekben volt. Igazán nem rajtuk múlt...
Azóta a március végét Húsvéttal összekötő időszak igazán gyötrelmes számunkra.
Eddig nem írtam róla, mert nem lett volna értelme. Meg kell tanulnunk örülni ennek az ünnepnek is.
Zádi majd vígan keresgéli a nyuszi fészkét, ha elég nagy lesz hozzá.
Jár neki a vidám nyuszi várás.
De amiért most mégis belekezdtem ebbe:
A KERESZTELŐ.
Április 1-én tudatták velünk, hogy nem lesz visszaút.
Ekkor felhívtam telefonon Tibort, a karcagi lelkészt, akire már fél évvel azelőtt rábíztuk Gabó keresztelőjét - természetesen igazán más körülmények között...
Feladtam a "leckét", hiszen egyetlen keresztszülő sem tudott jelen lenni, nem volt nálunk sem a házasságunkat igazoló papír, sem pedig az Ő születési anyakönyvi kivonata.
A kérésemre Tibor csak annyit mondott, "holnap ott vagyok".
Másnap délelőtt megérkezett. Addigra az intenzív osztály már "díszben" volt.
A takarító néni gyönyörű rendet tett, a nővérkék segítségével szép tiszta ágyban (az előtte este vásárolt) keresztelő ruhácskában várta Gabó az eseményt.
Tibor belépett, csend telepedett a teremre...
Az osztályon dolgozók felsorakoztak az ágy mögé és Drágánk szerető közegben "vette fel" a keresztséget.
Gyönyörű szertartás volt, szívfacsaró, ugyanakkor megadta a biztonságérzetet nekünk, hogy a Jóisten kéznyújtását Ő is elfogadta.
2008. április 2-án délelőtt 11h-kor.
...
Tegnap egy jó barátom távozásának 7 éves évfordulója volt. Nem írtam róla, mert...
Jobbnak láttam így.
Mégis megemlékezem egy pillanatra, engedjétek meg nekem.
Vigyázz Magadra odaát Vidikém!
Vidd Gabót nagy kalandokba!
Szeretünk Benneteket nagyon!!!
