ami nekünk Gabót jelenti.

Már régen.

Még velünk volt, amikor táncoltak rá Apujával.

Sokat hallgattuk.

Ez a dal a búcsúzáskor is szerepet kapott...

Jó ideig nem tudtuk meghallgatni azután.

Mostanában, ha véletlenül "belefutottunk", már nem menekültünk előle.

Most viszont, Zádi Keresztapja hozott egy zenélő csillagot neki.

Szép kis játék. Felhúztam és legnagyobb elképedésemre azt a dalt játszotta.

Elfutotta a szemem a könny. Egy ideig csak álltunk és hallgattuk.

Zádor akkor nem figyelt fel rá. Mélyen aludt.

Ma történt, hogy ébren volt és felhúztam neki a kis csillagot.

Pillanatra lemerevedett, aztán nagyon figyelt rá.

Igazi találkozás volt, azt hiszem...

...

Ma megvolt az első igazi séta is.

Háromnegyed órát mászkáltunk vele a faluban.

Felavattuk a babakocsit.

Amíg öltöztettük nyöszörgött, amíg kivittük az utcára sírt.

Aztán egyik pillanatról a másikra elhallgatott és elaludt.

Végig szundított a séta alatt. Jó volt látni a békésen szendergő Porontyunkat.

...

Itt volt a védőnő is.

Egy gyakorlaton lévő tanuló védőnővel érkezett.

Nem is merek belegondolni, mit tanulhat tőle...

Hú de rosszmájú vagyok.

Nem kellene.

Sajnálom.

Szóval megérkeztek, Apósom eléjük állt, beterelte őket a fürdőszobába kezet mosni, majd bekísérte a szobába...

De nem is nyúltak semmihez.

Megkérdezte, hogy mekkora a súlya, hogy van-e tejcsink, pocakfájós-e a legényke.

Elkérte a kórházi zárójelentéseket.

Ez azért vicces, mert amikor hazajöttünk, úgy kaptam a papírokat, hogy az ápolási záró a védőnőé, a kettőnk zárója pedig kinek-kinek a háziorvosáé.

Ehhez képest az ápolási záró nem kellett neki, de mindkettőnk záróját kérte volna.

Mondtam, hogy nincs több példány, de másolok neki, ha kér.

Kért.

Kapott.

Jövő kedden jön megint.

Nekem pedig egész nap újra és újra fáj a fejem.

Picikénk sír, pocakdolgok vannak.

Megyek is.