hogy használatba vette a haját a Kisember...
No, nem frizurát kért - csinált magának, hanem egyenesen belekapaszkodik.
Fogja egy ideig, majd véletlenül meghúzza, azután hangos kiabálással adja tudtunkra, hogy ez neki bizony fáj...
Nos kérem szépen, az élet... az nehéz...
Az előző éjszakát olyan csendesen éltük meg, hogy Apája azt hitte átaludta az egészet, pedig nem. Szopizni felkelt kétóránként, de azonnal vissza is aludt utána, így nem okoztunk zavart az éjszaka csendjében.
Ma reggel felfedezte az apaajándék makimajmot (ezt Apája a születése napján vette neki meglepetésnek). Jól megnézte, majd mikor mellé tettem, hogy igazán láthassa - magára borította a pajtiját.
Most délután óta rossz a kedve, nyűglődik a pocak miatt. Ilyenkor nehéz.
Látjuk rajta, hogy fáj, de segíteni nem igazán tudunk neki.
Böfizni nem igazán tud, így minden levegőnyelés megkínozza.
Sétálunk, tornázunk, pocakot masszírozunk, hátat döcögtetünk, de semmi nem jó.
Remélem az éjjel nem ezzel fog telni.
Most megyek is, próbálok valamit előre mozdítani.
