szépen aludt a mi Drágánk...
Kétszer is "megugrotta" a három órás mércét, de volt azért olyan is, hogy fél óra után újabb adag szopira vágyott.
Ezzel szemben ma egész nap nyűgösködött.
Alighanem fel van fújódva - mert ennek a jelei mutatkoznak - hallatszanak.
Sajnos nagyon megkínozza, sír, felsikít, nem tudok segíteni érdemben.
Mielőtt végigkérdezitek, mit ettem - jelzem, hogy semmi veszélyeset! Tényleg.
Viszont a kórházban egy véletlen folytán laktózos gyógyszert kaptam, ami igencsak kikészített. Alighanem Zádorhoz még csak most ért el az "áldás"...
Nos, amúgy csoda volt, tartom a karomban és meg kell szaglásznom, simogatnom, puszilnom, hogy érezzem Őt, hogy elhiggyem, hogy tényleg megérkezett.
Az egyetlen hátrány, hogy most írás közben is többször azon kaptam magam, hogy ébredek.
Le-lecsukódik a szemem.
Hiába no, fáradt vagyok.
Elég rossz a vérképem a vérveszteség miatt. Kapok ugyan gyógyszert, de ez is hosszú történet.
Húúú tényleg meg kell próbálnom előbb jönni majd és szép sorban mindent elmesélni.
Meg is fog történni.
Ígérem.
No, megint leragad a szemem, így most el is teszem magam holnapra, amint Zádorom hagyja...
