az utolsó terhes gondozásom a faluban...
Nagyobb bökkenő nélkül túléltük.
Kivételesen időben ott voltak, a doki átfutotta a papírjaimat, aláírta az igazolást, megnézte a másik két kismamát is és elrobogott.
A védőnő megint NEM nézett súlyt - bediktálás alapján írta be, nem nézett vizeletet, de én már nem szóltam érte, mert hétfőn úgyis megyek nagyvérvételre, valószínűleg vizeletet is kell adnom, szerdán lesz vizsgálat és leoltás, akkor is tuti nézni fogják, majd azután hetente.
Azt hiszem kezdek immunis lenni irányába. Ez a legjobb, amit tehetek. 
Tartott egy kisebb előadást, hogy készen kellene már lennie a kórházi pakkomnak (mintha először csinálnám ezt végig...) de mondtam neki, hogy még nincs készen.
35 betöltött hetünk van. Még nem raktam össze.
Mert nem fog korábban érkezni. (Hallod Apró?!?!?!?)
Háziorvosnénim is megnézett ma megint - más okból találkoztunk, de nem hagyta ki - és kifejezte aggódását, majd kilátásba helyezett egy kis antibiotikum-kúrát. Kértem még egy kis haladékot, hátha a házi praktikákkal legyőzöm a nyavalyám.
Belement!
Voltam az allergia Dokinénimnél is - éppen ma gondolkoztam rajta, hogy Őt és a családját már több, mint 15 éve ismerem.
Hiába no, megy az idő...
A rendelés végére mentem, még bő egy órát beszélgettünk. Nagyon jól esett.
Délután lepihentem, mert nem voltam túl fényesen. Estére kicsit jobb lett a helyzet, így még kártyázni is tudott a család.
Most pedig azért írok ilyen későn, mert Apa elhúzta az apaidőt. Apró mindig újabb és újabb dalokat akart.
(Mikor a Párom megkérdezte, hogy énekeljen-e még, Apró mindig rúgott egy nagyot, amit IGEN-nek értékeltünk...)
