Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
Nagyapa meg a csillagok

Nagyapa napközben olyan, mint minden más öregember. Azaz egészen
mégsem olyan, mert fütyörészni szokott, és beszélget az almafáival.
Kedveseket mondhat nekik, mert az almafák majdnem mindig mosolygósak.

De hát ezt nem furcsállotta Babó Titti, mert ha egy kicsit odafigyelt,
ő maga is tudott az almafákkal beszélgetni. Egyszerű ez annak, aki tud
almafául. Márpedig ők tudtak, Nagyapa is meg Babó Titti is. Azt nem
értette Babó Titti, hogy éjszakánként hova tűnik Nagyapa. Mert Nagyapa
minden áldott este fogott egy hosszú létrát, kalapácsot meg szöget
tett a zsebébe, és elindult valamerre. Azt sem tudta Titti, mikor
szokott Nagyapa a létrával hazajönni, mert addigra mindig elaludt.

Reggelente néhányszor kérdezte, hogy merre járt az éjszaka, de Nagyapa
csak mosolygott a bajusza alatt...

Még szerencse, hogy Mikkamakka gyakran meglátogatta Babó Tittit. Mert
ismeretes, hogy Mikkamakka majdnem mindent tud. Avagy: majdnem tud
mindent. Esetleg: mindent majdnem tud. Megkérdezte hát tőle Titti,
tudja-e, hova jár éjszaka Nagyapa.

- Hát te nem tudod? - ámuldozott Mikkamakka.

- Nem - mondta Titti.

- Na jó, elmagyarázom neked. Láttál már csillagos eget?

- Persze.

- Azt is láttad már, hogy időnként egy-egy csillag leesik?

- Láttam, azok a hulló csillagok.

- És mindennap több is leesik. Igaz-e? - folytatta Mikkamakka.

- Igaz... Ez azt jelenti, hogy egyszer csak elfogynak az égről a
csillagok? - ijedt meg Babó Titti.

- Na látod - mosolyodott el fölényesen Mikkamakka. - Azt gondolod,
hogy mindennap kevesebb csillag van az égen?

- Én aztán nem.

- Nem is gondolhatod, mert nincs kevesebb.

- Bár nem egészen értem - komorodott el Babó Titti. - Mindennap leesik
egy csomó, még sincs kevesebb?!

- De nincs ám! Mert Nagyapa minden éjjel összeszedi a lehullott
csillagokat, a létráján fölmászik az égig, és szépen visszaszögezi
mindeniket.

Babó Titti szájtátva hallgatta Mikkamakkát, csak nagy sokára ocsúdott
ámulatából.

- És mi lesz - kérdezte suttogva -, mi lesz, ha Nagyapa meghal?

- Ó, te bikfic - nézett rá megrovóan Mikkamakka -, hát nem tudod, hogy
Nagyapa sohasem hal meg? Az lehet, hogy egyszer majd már nem jár ki az
almafáival beszélgetni. Meg talán veled se beszélget, velem se. De
minden éjjel veszi a létráját, összeszedi a lehullott csillagokat, és
mind visszaszegzi az égre. Mindörökké, a világ végezetéig.

Bizony, Babó Titti, ilyen nagyapád van!