"A kismama:

Ha majd szoptatni szeretné a babát, sürgősen vásároljon három szoptatós melltartót! Használja szakszerűen, mert teste méreteiben állandóan változik. Ellenőrizze, hogy biztosan tartja-e mellét, bármelyik oldalról könnyen ki- és bekapcsolható-e fél kézzel.

Ugyanabban a helyzetben ne üljön vagy álljon sokáig!

Nemcsak azért, mert megdagadhat a bokája, hanem mert a teste egyre nehezebb. Pihenjen minél többet!

A baba:

Kisimulnak a ráncai, egyre dundibb. Születéséig még komoly zsírréteg rakódik egész testére, főleg a válla környékére.

Haja megnő, kezén-lábán a köröm majdnem az ujjak hegyéig ér."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Az, hogy Aprót szoptatni szeretném, egyáltalán nem kérdés.

Szoptatás-párti vagyok!

A lehető legjobb táplálék a babának, nem allergizál, mindig "kéznél van", megfelelő a hőmérséklete.

Igaz, odafigyelést igényel az anyától, hogy mit eszik, ráadásul nem mindenhol könnyen megoldható a szoptatás, de minden hozzáállás kérdése.

Tudom, hogy nem mindenkinek adatik meg ez az élmény (merthogy a legjobb dolgok egyike a Világon), mert vagy a baba nem akarja, nem tudja, vagy nincs teje az anyának...

De induljunk ki abból, hogy minden rendben lesz.

Apró tud majd szopizni és akar is majd.

Nekem pedig lesz elég tejem!

Úgy legyen!

(Csak óvatosan jegyzem meg, hogy Gabó az inkubátorba kerülés és egyéb állapotbeli romlása miatt 5 naposan találkozott először a szopival, addig cumisüvegből etették.

A nővérkék egyáltalán nem bíztattak, hogy menni fog, mert ha eddig nem próbálta, már nem működhet a dolog.

Egy műanyag kempingszéken ülve kaptam a kezembe, hogy megkísérelhessem.

Gabó szerencsére tudta a dolgát és egy éves koráig gyakorolta is nagy lelkesedéssel - 7 hónapos koráig éjjel-nappal 2 óránként!!!)

Szóval szoptatós melltartóim vannak, ezzel nem lesz gond.

A helyzetváltoztatásról annyit, hogy valóban állni nem kényelmes hosszú távon, ülni is csak úgy, ha közben mocorgok kicsit, feküdni pedig szigorúan szopipárnával és nyögések közepette forgolódva...

Szóval mókás a dolog.

De hát egy elefánt ne akarjon az egérlyukba bebújni. Nem igaz???

Ne értsen félre senki, nem érzem magam bálnának, elefántnak vagy egyéb hasonló termetű jószágnak, de ismerem a korlátaimat.

Jó is ez így. Élvezem a pocakot tolni magam előtt.

Inkább a levegővétellel vannak gondjaim.

A Begfázás deb könnyíti beg a dolgob.

Rókakoma még tegnap is betámadott, ma sikeresen védtem a helyzetet.

Apróról:

Remélem is, hogy szépen hízik.

Minden héten kicsit megnyugszom, mert nagyot lépünk előre, hogy biztonságban érkezhessen.

Múlt héten igazságtalan voltam, mert nem írtam meg, hogy kedden elhozta a vizsgálati papírokat és az igazolást nekem a védőnő...

Mivel előre eldöntöttem, hogy majd hónapokig várnom kell rá, men volt fer, hogy nem írtam meg, hogy elhozta.

DE:

Nem voltam itthon, így nem találkoztam vele.

Anyósommal viszont összefutott és mondta neki, hogy nála vannak a papírok, igaz, nincsenek kitöltve...

Anyósom nem vette át tőle őket, hanem megkérte, hogy töltse ki és hagyja a körzeti orvos asszisztensénél, onnan majd elhozza nekem...

No comment.

Tényleg nem elemzem.

Jobb lesz.

Végül megkaptam a papírokat szerdán, kitöltve, csak az igazolást nem íratta alá a szakorvossal.

Mindegy.

Szerdán terhes gondozás, akkor majd én aláíratom...

Meglesz ez is.

Ma az én háziorvosom aláírta, bejegyezte a papírokat, adott még egyet-kettőt.

Végülis nem gond, 5-e után egyszer kell csak megszúratnom magam TALÁN és az összes vizsgálatnak meglesz az eredménye.

10-én UH és vizsgálat Kedvesdokival.

Most megint kicsit besűrűsödnek a programok.

Csak ezzel a fránya megfázással kellene minél előbb leszámolnom.

Kendemami praktikái valószínűleg hatásosak, de nekem egyelőre nem elég biztonságosak, hogy rókakomát nem hívnám-e túl közel a vöröshagymahéjteával...

Bocsi, gyáva nyúl vagyok.

Kész állatkert.