megyek ebbe a megfázósdiba. Szerintem.
Mert tegnap óta a torkom is fáj, húz a fejem lefelé, kicsit köhögök is.
Ami megmaradt: az állandó orrfújás, a szédelgés, az időnként orvul támadó fejfájás.
Namármost: ipari mennyiségű forró tea elfogyasztása után kijelenthetem, hogy amúgy mézzel és citromlével szeretem. (Most a savam miatt egyik sem ajánlott... 
)
De legalább egy kicsit jót tesz.
Minden nagyobb vállalkozáshoz - reggelizés, kipakolás a konyhába, teregetés, mosogatás, főzés, sütés - igen erős rákészülés, koncentrálás szükségeltetik, majd az elhatározás érvényesítése, végül masszív lihegés és kifekvés. Majd a következő feladatra való rákészülés...
De nem baj, kitartó vagyok, így azért mégiscsak mindennek a végére értem, még muffint is sütöttem a fiúkkal.
Ha pontos akarok lenni, Szivárványgyermek úgy fogalmazott - Évi segített nekünk muffint sütni - na igen. Minden nézőpont kérdése. 
Nyuszilánykát nem mertem ma megölelgetni, megpuszilgatni, nehogy elkapjon tőlem valamit, bár reménykedem, hogy ez tényleg csak megfázás.
Holnap Drágám Pestre utazik. Előre utálom, hogy ilyen időben kell mennie, de a muszáj az muszáj.
Mi (Anyósom, Szivárványgyermek és én) Istentiszteletre megyünk.
Kíváncsi leszek...
No, fel is adom mára a küzdelmet, jóól lefekszem azértis. Gyorsan el kell felejtenem ezt a megfázást!!!
