Még egyszer köszönök minden bíztató szót, minden gratulációt.

Nagyon jól estek a hozzászólások.

Sokat filózok a tegnap leírtakon, de bízom benne, hogy tényleg a helyükre kerülnek majd a dolgok.

A szerencsém, hogy az én Drága Férjem egy kifejezetten józan gondolkodású ember, aki segít majd a szélsőséges megmozdulásaimon úrrá lenni.

Cserébe viszont NEM ígérhetem neki sajnos, hogy nem leszek dühös, amikor észhez akar majd téríteni...

Bocsi!

De utólag mindig rájövök. Tényleg. Még jó, hogy van türelme kivárni.

Nem hiába a FÉRJEM!!!

Ma szédelgős voltam délelőtt. Mondjuk talán az sem segített, hogy az első látogatóm ma megint VUK volt.

Volt felé néhány epés megjegyzésem - megint - majd mire távozásra bírtam, jól elment belőlem minden energia...

De azért mégiscsak megreggeliztettem Aprót, majd jól elmosogattam, intéztem a megszáradt tiszta ruhákat, közben pedig őriztem a cserépkályhában a tüzet.

Végülis dél körül jóóó meleg lett a szobában, Párom is itthon volt és elhatároztam, hogy megnapoztatom a Pocakot.

Az úgy volt, hogy a könyv azt írta, hogy ilyenkor a babák már érzékelik a fényt, néha még hunyorognak is.

Márpedig Apró - tél lévén - annyira be van bugyolálva a hasamban, hogy vajmi kevés fényhez juthat. Hát igen, a nyári gyerekek ilyen szempontból jobban járnak...

De ma szépen kisütött a nap, nálunk meleg volt, így jól kiszabadítottam és hagytam, hogy érje a Napocska.

Csakhogy Apája számára olyan a csupasz pocak látványa, mint méhecskének a méz - vagy a virágpor - ebbe most ne menjünk bele...

Szóval "ráröppent", simogatta, magyarázott neki, játszottak egyet, így nem tudom mennyit érzékelhetett Apró a fényből, mindenesetre jól szórakoztak, az nyilvánvaló.

Délután Nyúléknál voltam, jó volt.

Szóval jól telt a nap, csak kifejezetten fáradékony vagyok.

VAGY front - mindig erre fogom...

VAGY a pocakosság előrehaladása - növekszik is szépen...

VAGY pedig egyszerűen még mindig nem tudtam kipihenni magam az államvizsga után.

Nem tudom.

Majd eldől.

De most azért lefekszem.