Mindig ez van,

 2010.01.21. 18:45

ha nagyon bánt valami. 

Napokig rágódom, emésztem magam.

A Párom kérdezget, kedvesen próbál jobb kedvre deríteni, de nem jobb...

Aztán egyszer csak elkezdem elmondani.

Csak jönnek a szavak, könnyek kísérik.

Ő megért engem.

Nem, nem vagyok egy bőgőmasina.

Még a hormonok ellenére sem sírok sokat. Nem szeretek sírni.

Szóval tegnap már említettem a félelmeimet. De még nem tudtam pontosan elmagyarázni. Magamnak sem.

Voltak érzéseim, hogy bizonyos dolgokat még NE!

De nem tudtam megindokolni.

Ma véletlenül rájöttem - nagyon bután hangzik. Ugye?

Nem akarom, hogy összerakjuk a gyerekágyat.

Nem bírnám üresen látni.

Drágám megígérte, hogy amíg a kórházban leszünk, Ő összerakja.

A ruhákat majd előkészítjük.

De az ágyat ne...

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr306492051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Évi 2010.01.22. 08:54:28

:_(.ez a jó megoldás!! Évi

Tike 2010.01.22. 12:26:35

Ha így érzed jónak, akkor így helyes! Én is babonás vagyok :)

csilucika 2010.01.22. 15:42:40

én is így voltam vele babonás vagyok szinte az utolsó pillanatban mindent,jó lesz az akkor is ha bent vagytok az legyen a legkevesebb nem sokból tart összerakni, :))))

dzsemko 2010.01.22. 23:29:03

Mi is összeraktuk a mieinket. Két hónapig néztem minden nap üresen az ágyakat. Mindig beleraktam, a kórházi képeket. Aztán már csak az egyik volt üres. Az sem volt jó. Megértem hogy így teszel. A legjobb megoldás ha apa rakja össze a nagy boldogságban.
süti beállítások módosítása