Legnagyobb örömömre Kendemamitól kaptam egy díjat.
Még sosem kaptam blogdíjat. Ennek most nagyon örülök.
Vannak feladataim is vele. Többé-kevésbé tudom is teljesíteni őket.
1. megköszönni a díjat annak, akitől kaptam
Drága Kendemami! Ha megengeded idézlek és megmutatom itt, miért is szántad nekem a díjat.
Azért szeretném, ha ide is felkerülne, mert nagyon meghatottál.
Köszönöm, köszönöm!
A megjegyzésed legalább akkora kitüntetés, mint maga a díj!
"Vianya: A rengeteg erőért, amit benne érzek. Bátor, erős, mégis törékeny nő és ANYA."
2. logót kitenni
Ez képként megtörténik.
3. Belinkelni akitől kaptam
Ez sajnos nem megy. Egyszerűen nem tudok linkelni...
Ugyanúgy, ahogy vetítést, vagy videót feltenni. Egyelőre maradnak a képek és a bloggerbarátok úgyis tudják, hogy olvasom őket.
4. Írnom kell 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam
Hűűű, ez kemény dió.
Szerintem mindenkinek más az, ami fontos. Nehéz kiválasztani azt a hetet.
Vagy hogy a másik irányból közelítsek, nehéz hetet találni.
Mindkettő igaz.
De megpróbálom.
I. 2006. november 14-e és 2008. április 28-a között egy életre szóló, meghatározó "utazást tettünk" Gabócánkkal. Rengeteget tanultunk Tőle és az élettől, Róla, magunkról és az életről.
Igen, ez a legfontosabb. Mert mindent megváltoztatott. Más lett a fontos, más az érték, más a cél...
II. 2009. június 15-én pedig elkezdődött egy újabb - reményeink szerint életen (a mi életünkön és annál is tovább) tartó utazás. Apró(k) elindult(ak) az élet felé.
A kicsi lélek, akit úgy hiszem Gabó választott nekünk, minden nappal közelebb kerül hozzánk.
III. Sokak szerint szélsőségesen gondolkodom. (Na nem politikai értelemben!!!) Az értékrendem hasonló a gyermekekéhez: a dolgokat hajlamos vagyok feketén-fehéren látni. Sajnos gyorsan ítélkezem.
IV. A gyökereim Karcagon vannak. Minden szempontból. (Drága Mamikám sokat tompít az előző pontban említett okból kirobbanó reakcióimon...)
V. Hiszek, mert tapasztaltam.
VI. Az életem egyik nagy feladata szívből megbocsájtani. Talán egyszer... sikerül. Remélem. Tudom, hogy nekem is könnyebb lenne. Ráadásul hogy kérjek a saját dolgaim ügyében bocsánatot, ha én magam nem vagyok képes elengedni a sérelmeimet?!?!
Kemény dió...
VII. A barátok fontosak az életemben - még akkor is, ha ezt nem mindig tudom bizonyítani. (Sajnos ennek mostanában kifejezetten anyagi okai vannak. Tudom, hogy nem mentség, de mégis, mert a telefonszámlát csak ki kell fizetni, az autót pedig tankolni kell...) Figyelek rájuk még akkor is, ha ezt nem feltétlenül érzik, mert némán teszem.
5. Továbbadni 7 blogbarátnak
I. Nekem is Vörösbeggyel kell kezdenem. Teljesen biztos, hogy már ezerszer megkapta ezt, vagy egyéb díjakat, de meg is érdemli!!! A kiutat köszönhetem neki. Mert volt honnan erőt meríteni, mert volt ahol megelevenedtek a céljaim, mert hasonló értékrend szerint él, mint ami az enyém.
Tudja, az ölelés, a figyelem és szeretet varázslatát!!!
II. Búgócsiga: akinek az életébe végre beköszöntött a tavasz!!! Régen része az életemnek. Számít nekem! A legfontosabb pillanatokban mindig mellettem állt!
III. Kaptárlakó: aki az egyik legkülönösebb, legkülönlegesebb figura, akit csak ismerek. Szájbergyerek éleslátással. Nagyon nagy beszélgetések vannak talán még előttünk!
IV. Tündi: mert küzd, mert akar, mert álmodik, mert hiszem, hogy teljesülni fog a vágya. Mert Ő Rolika anyukája...
V. Nani: mert Neki már teljesült az álma, mert fél és félt, de mégis csodaként éli meg az ajándékot, amit kapott...
VI. Emma: mert Ő is tudja mi az, amikor az ember FELADATOT kap az élettől. Mert küzd, mert megküzdött a neki kirótt feladattal. Mert kreatív és lényéből sugárzik a kedvesség és gondoskodás...
VII. Noémi: Mert hat az emberekre. Mert kreatív munkája nyomán szeretet-tárgyak születnek. Mert talán érti azokat a dolgokat, amiket én csak szeretnék egyszer megérteni.
6. Be kell linkelnem őket
Ez most sem fog menni, de ha megtanulom, nem felejtem majd el a mulasztásomat!
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak arról, hogy kapták
Igyekszem!!!
Még egyszer köszönöm Kendemami!!!
Kár, hogy értelmetlen lenne újra "visszadobni" Neked!
