Most dobott ki a rendszer, mert nem frissítettem időben. Tehát előröl:

"A kismama:

Ha megerőlteti magát, előfordulhat, hogy légszomja támad. Egyre türelmetlenebbül várja a szülést. Néha azon kapja magát, hogy elmerülten figyeli saját teste történéseit és a baba mozgását. Csak arra vigyázzon, hogy ne húzódjon teljesen vissza, ne zárkózzon teljesen magába! A partnere ne érezze úgy, hogy magára hagyták, kirekesztik.

Ha mellét súlyosnak érzi, mostantól egész nap, sőt éjszaka is viseljen megfelelő melltartót, amelyben sokkal kényelmesebben fogja érezni magát.

A baba:

Ahogy gömbölyödik, bőre megtelik, kisimul. Kezd eltűnni róla a magzatmáz és a magzatpehely. A tüdő léghólyagjait most még folyadék tölti meg. Csak születéskor történik fordulat: amikor felsír a baba, kidomborodnak - felfúvódnak - a léghólyagok.

Ezen a héten a baba 39 cm hosszú és 1,4 kg súlyú."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Akkor kezdjük.

Tényleg nem volt Gabóval sem nagy pocakom, most is erre készültem - na nem vágok fel, most sincs még túl nagy hasam, de mostanában kezd egyértelmű lenni a kívülállóknak a helyzet. Na jó, most már tényleg egyértelmű...

Szóval eddig be is jött teljesen a múltkori tapasztalat.

De: Drága Mamikámnál jó sokat ettem (végre csak ingerszinten kerülgettek a rókák), végre tudtam jóízűeket enni - volt, hogy két napig csak gyümölcsmártást kívántam, de azt ipari mennyiségben.

Éreztem közben egy-két apró változást:

1: iszonyú savas lettem - konkrétan egész nap ég a nyelőcsövem teteje is...

2: lomhább vagyok. Minden elinduláshoz lendületet kell vennem. Rákészülés, meglódulás, megérkezés, lihegés a sor.

De ez most tényleg nem panasz. Én élvezem. Mert vicces. Pingvinből kicsit dömperesedtem.

Jó ez így.

3: Egyre többet csuklik Apró. Vicces érzés. Főleg, hogy tudom, hogy ezzel erősödik a rekeszizma, jót tesz a fejlődőben lévő légző rendszerének.

Szóval ez volt a Mamikámnál eltöltött szűk 9 nap testi változása.

Visszatérve a könyvben írottakra: "türelmetlenül várja a szülést..."

Nem, ez rám még (?) nem igaz.

Imádom a pocakosságot, ki is akarom élvezni az utolsó pillanatig. Ráadásul most (ma) kétszer is kaptam illatmintát Nyuszilánytól. Megpuszilgattam, megsimogattam. Feltöltött.

Jó érzés a remény, hogy nemsokára nekünk is lesz egy ilyen kis mókusunk.

Nem sürgetős érzés, inkább olyan, mint amikor az ember az esküvőjére készül (ez még az utolsó pillanatos idegroham előtt értendő) és sokszor, rengetegszer elképzeli milyen is lesz.

A különbség csak az (most remélem senki nem bántódik meg, nem gonoszságból írom), hogy amíg az ember az esküvőjéről hiszi azt, hogy az élete nagy napja ám a gyermeke születése felülír mindent, a szülés-születés valóban a legcsodálatosabb dolog, amit már - szerintem - tényleg nem ír felül semmi.

Igen tudom, nem mindenkinek adatik csoda a szülésekor, mert nagyon-nagyon megszenvedi, de azért induljunk ki a normál esetből. Fáj, szét akarsz hasadni, de amikor érzed a fájdalmat, akkor is tudod, hogy valami csoda részese vagy, tudod, hogy megváltozik minden, hogy van értelme ennek az egésznek.

Pont úgy, mint a beültetés a lombiknál.

Kiszolgáltatott érzés (egyéb jelzőket most nem írnék), de tudod, hogy értelme kell, hogy legyen.

Mert tudod, miért történik.

Szóval én köszönöm, nem siettetem az időt, hanem minden pillanatát kiélvezem. (Nem vagyok hajlandó engedni a kisördögnek, aki sorolja a lehetőségként felmerülő bajokat. NEEEM!)

"...ne zárkózzon teljesen magába" - Elég, ha annyit írok, hogy HA-HA-HA?

Blogot írok, telefonon referálok a megfelelő fórumokon (értsd család, barátok).

Nem, nem fogok bezárkózni.

"A partnere ne érezze úgy, hogy magára hagyták, kirekesztik."

Nos, szerintem nem érzi úgy.

Ha Apró igazán nekikezd az ugrabugrának, Apja bírja csak "lenyugtatni".

Ők ketten a teljes egyetértés. Jó kis csapat. (Mi lesz velünk, míg Apa dolgozik??? )

Melltartó: örülök, ha levehetem. Kell, hogy tartson, de azért még éjjelre is?!?!?!?

Na jó, biztosan van, akinek jó.

Aprócskám: a méreteiről most nem sokat tudok, mert szerdán kell mennem UH-ra. Igen, elcsúsztattuk egy hetet az ünnepek miatt és ráadásul Kedvesdoki szabadságon volt.

Szerdán tehát kiderülnek a méretek. Jó lesz.

Más: ma volt egy vitám a kocsi kötelezőjének biztosítójával, de ezt most nem részletezem. Elmúlt.

Meglátogattam I-t a kórházban, jól néz ki. Reményeimen felül.

Nagyon stramm.

Felhívott Kaptárlakó, aminek nagyon örültem. Jó lett volna, ha elmondhattam volna neki, miért nem hívtam fel én (már nagyon régen), de végül nem tettem.

Remélem majd egyszer megérti - mondjuk ahhoz el kell mondanom neki. Majd.

Mindenesetre nagyon örültem a hívásának, jó volt hallani a hangját.

Most pedig megint jól elfáradtam.

El is köszönök.

Jó éjt!