Tudathasadás
2009.12.20. 11:28
"De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked."
(Márai Sándor)
1. Nem, még közel sem tartok itt. De talán majd egyszer!!!
2. Ígérem, nem fogok ezzel a módszerrel "játszadozni".
Nem fogom havi, heti, vagy napi rendszerességgel előhozni a zárás témáját.
Ha legközelebb ez előjön, egyszerűen zárok, mennek a meghívók és mindenki észreveszi, akinek kell.
3. Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy most jó döntés a MÉGIS BÁTOR LESZEK, de rá kellett jönnöm, hogy arctalanságba, álnévbe burkolózva olyan is kaphat belépőt, akitől a hideg kiráz.
Drágám is győzköd, ráadásul több olyan ember, akinek számít a véleménye túlzásnak, üldözési mániának tekinti ezt a reakciót tőlem.
Na nem, nem miattuk adok haladékot az ügynek.
Többen voltatok, akik aggodalommal tekintenek az eseményekre.
Féltettetek. Köszönöm!
Nagyon jól esett, hogy előbújtak emberek és bejelentkeztek.
TÉNYLEG NEM EZÉRT TÖRTÉNT AZ ELMÚLT KÉT NAP!
Van egy kedves barátunk, aki írt egy levelet nekem.
Emlékeztetett azokra a célokra, amiket annak idején kitűztem magam elé.
Igaza van.
Ha a "gyomot" eltüntetni nem tudom, de a zárással akadályt gördítek a saját céljaim megvalósítása elé, többet ártok - másoknak és magamnak is - mint használok.
Igazán nehéz a szívem ellenére az eszemre hallgatni, de most MÉG megteszem.
Életem párja is többféle érvet felsorakoztatott.
Ezek is munkálkodnak.
Addig, amíg nincs meg a tökéletes megoldás, most nyitva maradok - azt hiszem.
De farkast nem fogok kiáltani többé.
4. Mindent megteszek, hogy továbbra is őszintén, ugyanúgy tudjak írni, mint azelőtt. Különben nem lenne értelme.
A levelet a blogolnak megírtam, melyben végigkérdeztem a bezárás lehetőségeit. Várom a választ.
A megoldás tudatában talán nyugodtabban fogom folytatni.
A címek kiírva, ha "gáz" van, megoldható, hogy olvashassatok tovább.
Egyelőre ennyi lenne.
Ja, és még valami.
Van egy naptárunk, amit az egyházi esküvőnk alkalmából kaptunk egy rokontól.
Nagyon sokszor találó a gondolat, ami a napokhoz van írva.
Ebből szoktam Gabónak válogatni a gyertyái mellé.
A tegnapi gondolat ez volt - tényleg tegnapi naphoz volt párosítva! Megjött az üzenet!!!
"Ha Isten bátorságot adott Noénak, hogy egy oroszlánpárt a bárkájára vezessen, akkor nekünk is találnunk kell elég bátorságot ahhoz, hogy sötét vizeken evezzünk."
Sötét vizek...
Na ja.
Hol is kezdjem???
2009.12.19. 20:10Volt három ember, akiknek még tegnap elküldtem a bejegyzést, a Világ elől még "privát" üzemmódban tartva. Megvártam, mi a véleményük. Többé-kevésbé kaptam választ a fel nem tett kérdésekre. (Inkább többé, mint kevésbé.)
Az agyam folyamatosan kattog a történteken.
Kifejezetten szeretném nyitva hagyni a blogot. Koncentrálok, hogy ne érdekeljen, folytassam nyíltan.
Örülök a ránk találóknak. Ettől fosztom meg magunkat, ha bezárok.
Egy ember miatt kezdjem el ezt a hercehurcát? Hogy mindenkinek jelszavaznia kelljen???
Spontán, névtelenül, őszintén kezdtem el írni.
Ha bezárok, azt valami titkolózás - félének érezném.
Különben is:
"Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?"
Zsoltárok könyve 56:4-5
DE:
Már ez a bejegyzés sem úgy íródik, mintha nem tudnám, hogy leselkedik.
Most arról írnék, hogy tegnap észrevettem, máris van egy-két csepp tejcsink!
De most nem is taglalom ezt tovább, mert olyan érzés, mintha egy betörő túrta volna fel a fehérneműimet.
A minimum, hogy kifertőtlenítem, mielőtt újra használnám, vagy ki is dobnám őket...
Szóval valószínűleg - legalább időszakosan - mégis becsukom.
Akkor majd lesznek fent valódi - tényleg rólunk készült képek is.
Akkor majd meg merem mutatni Aprót.
A másik bajom, hogy voltak blogok (pld.: fehérporta, pocimaci, pkata) amiket elengedtem már én is.
Mivel csak zugolvastam őket, nem is írtam akkor, amikor bezártak, hogy kérjek meghívót, hiszen hogy is jönnék én ahhoz?!?
Nem szeretném, ha így kirekesztené magát bárki is.
Sajnálatos, hogy kevéske - igencsak megszámlálható ember miatt kell így döntenem.
De tudom, hogy minden megváltozna.
Tisztában vagyok azzal is, hogy lehet, hogy ez az egész csak üldözési mánia a részemről.
Nem érzem annak, de nem vagyok objektív ugyebár.
Mindegy.
Most pár napig még mindenképpen nyitva vagyunk, hogy jelentkezni tudjanak azok, akik velünk maradnának.
Sajnálom ezt az egészet.
Kár, hogy elromlott.
:(
Ma...
2009.12.18. 21:28
...gondolkodtam el először azon, hogy bezárom a blogot.
Sokszor eszembe jutott már mások blogjának bezárása kapcsán, hogy vajon nekem nyitottan kell-e írnom.
Eddig határozott igen volt a válasz. Gondoltam névtelenségbe burkolózva nem lesz gond.
De nem így lett...
Írtam már a "nagytakarításról", amit időről időre megtettem az életemben.
Amikor ez jár a fejemben, azt látom, hogy homlok egyenest szemben állnak a gondolataim azzal, amit a hitem diktál.
Pedig igyekszem.
Tényleg.
A megbocsájtás az életemnek egy nagy feladata.
De most nem ez a lényeg. Dolgozom rajta.
Határozottan kijelenthetem, hogy harag nélkül távolítottam el bizonyos embereket az életemből.
Egyszerűen végig kellett gondolnom, hogy azok a kapcsolatok mit jelentenek számomra.
Voltak olyanok, amik leszívták az energiáimat, sokat dolgoztam a fenntartásukon, viszonzásul pedig egy "hogy vagy"-ot sem kaptam.
Tudom, hogy nem viszonzásért kell tennünk a többiekért, hanem önzetlenül, de vannak olyan kapcsolatok, amelyek egyértelműen rombolják az életünket.
Ezekre akkor nem volt energiám.
Az alap gondolatom az volt, hogy egy felnőtt ember (a munkahelyén kívül) megválaszthatja, hogy kivel tart fenn kapcsolatot.
Ez akkor bevált.
Volt, aki nehezebben értette meg, volt, aki nem is sajnálta...
Eddig az önzésről írtam.
Másokéról.
Ezen kívül ott volt az irigység is.
Amikor a Párommal való kapcsolatomra volt irigy valaki.
Ki is mondta, hogy azt az érzést szeretné, azt a tiszteletet, ami közöttünk kölcsönösen megvan...
A közös személyes terünkbe lépett be. Többször, több féle módon.
De ennek is vége lett.
Új lapot nyitottunk akkoriban.
Hogy erről most miért írok?
A saját hibáim miatt.
Mert nem tudok könnyen megbocsájtani.
Mert ugye van az a mondás a legősibb mesterséget végzőkről.
Ha valaki annak szegődik, ne sírjon, ha... úgy is kezelik.
Ha nyitott blogot írok, nem válogathatom meg, ki olvassa.
Így olyan is, akit annak idején eltávolítottam.
Hogy pontosan érthető legyen, akkor az volt az alapelv, hogy én nem keresem, ő ne keressen.
Én nem érdeklődöm az ő életéről, de nem is fogok tudatni az enyémről.
Ez megnyugtatott.
Most megtudtam, hogy egy illető, akit NEM AKAROK AZ ÉLETEMBEN - nem haragszom rá, de nincs szükségem a tapintatlanságára, a birtoklásvágyára - kinyomozta a blogot.
Ezt konkrétan el akartam kerülni.
Igaz, nem azzal kezdtem az írást anno, hogy aki véletlenül rájön, ki vagyok, ne tegyen utalást - talán ezzel kellett volna - így tényleg kideríthető.
De vajon miért nyomozta ki?
Miért írta be a keresőbe Gabó nevét???
Miért érdeklődik ennyire utánunk?
Jót nem hozott az életünkbe.
Másból pedig nem kérek.
Na, nem félreérteni!!!
Nem számító módon úgy határozom meg a közelünkbe kerülőket, hogy mi jót hozhatnak, hiszen most is vannak olyan kapcsolataim, kapcsolataink, amik szép és nehéz feladatot hoznak az életünkbe.
De ha valahonnan ellenkező előjellel érkeznek a cselekedetek, csak egy bolond tűrné. Nem?
Sajnos nem tudom odatartani a „másik orcámat".
Mert azt is tudom, hogy segíts magadon...
Angolszász területen van egy mondás: „Fool me once, shame on you, fool me twice, shame on me".
Vagyis (kb.) tégy lóvá egyszer, az Téged minősít, tégy lóvá másodszor, az már engem...
Szemellenzővel sem kell élnünk.
Noémi!
Szívesen megvitatnám az ilyen dolgokat Veled magánlevélben, ha lenne időd és energiád.
Tényleg nem tudok zöldágra vergődni.
Párom szerint ne foglalkozzak vele, hanem folytassam, hiszen nem árthat nekünk még a ránk találó rosszindulat, vagy irigység sem.
De bennem igen sok félelem van a Világgal szemben.
(Ezek egy része biztosan a hormonoknak köszönhető, egy másik adag a múltunknak, a többi pedig saját beszerzésű őrület.)
Bíznom kell, mert tudom, tapasztaltam, hogy a Jóisten szeret.
Bármi történt is, mindig lehetett volna még ennél is rosszabb.
Biztosította az utolsó perceket is. - Ha már így kellett lennie.
Megengedte, hogy újra babánk legyen.
Egyszerűen bíznom kell(ene), tudom.
De olyan szintű ellenállás van bennem IRÁNTA, aki megtalált, és azok iránt akiket ki akarok zárni az életemből, hogy komolyan nem tudom, bezárjak-e.
Természetesen azoknak, akik idetaláltak, akár zugolvasók, szívesen küldenék meghívót.
De neki, nekik nem...
Nem haragszom, ismétlem.
De nem akarom engedni, hogy beleavatkozzanak a Világunkba.
Ezt a dalt Gabó kapta ma.
Még nem ismertem azelőtt.
Csodálatos!
https://www.youtube.com/watch?v=xOSFZnaOH3I
Szekeres Adrien : Álmomban
Egy pici dal, egy kicsi szó,
Egy aprócska jó,
Ahogy álmomban hallom a hangját...
S aki hív, az, ki szól,
ismerem jól...
A szívemben őrzöm az arcát.
Ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!
Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, ha fáj!
Ez a dal ma neki szól,
Talán hallja valahol,
Hogy sóhajként szállok a
széllel...
Ami szép, és ami jó,
És visszaadható,
Ő hozza el újra ma éjjel!
Mert ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!
Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, ha fáj!
Mert ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!
Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, ha fáj!
Ugye ha valaki nem arra figyel amit csinál...
2009.12.17. 18:58akkor nem csodálkozhat, ha megsérül - megint.
Reggel szépen kivettem a teáskannából a filtert, kidobtam és egy laza (illetve lazának vélt) mozdulattal vissza akartam tenni a fedőt a tetejére.
Csakhogy:
1: nem tudtam, hogy nem a saját fedele van rajta, hanem a másik kannáé...
2: nem oda néztem.
Következmény:
a fedő egy pillanatra megakadt a tetején, majd - mivel megnyomtam, hogy mi a csuda baja van - belezuhant a teába.
Csakhogy én nem engedtem el közben. Így a jobb kezem szinte csuklóig elmerült a forró teában - 4 perccel azelőtt még zubogott...
Köszi!
Azonnal hideg víz alá tettem, majdnem fagyásig hűtöttem, így nem hólyagosodott fel, de azóta is fáj...
Hüpp hüpp!
"Sajnáljatok engem nagyon" bejegyzés befejezve.
