Kicsit nagyképű a kép, amit találtam ide, de a szándék legalább látszik rajta.

Tavaly, Gabó átköltözése után nem sokkal megtudtam, hogy létezik a Csillagtestvérek éjszakája elnevezésű megemlékezés. (Én Pécsen találkoztam vele, de az ország több nagyvárosában megrendezik már.)

Csillagtestvérek, mert ott fent testvérekké váltak elveszített gyermekeink.

Szerencsére értő fülekre találtam Kaposváron egy közszereplőben, és 2008. december 14-én este 19h-kor ott is megtartottuk ezt a gyönyörű összejövetelt.

Kicsit változtattunk a máshol kialakult megjelenésen és a fő téren, az Adventi fergetegben 200 darab gyertyát gyújtottunk meg a színpad előtt. Volt egy rövid műsor (csendes, emlékező), majd egy fiatal pap szólt a megjelent szülőkhöz, családtagokhoz.

Ezután mindenki felvett egy-egy mécsest a színpad elől, kapott egy héliumos léggömböt és egy pillangót, amire üzenetet írhatott. A papír lepkét rákötöttük a léggömb madzagjára, a mécsesekkel pedig elsétáltunk a nagytemplom elé, ahová már előre felrajzoltunk egy nagy pillangót (2*3 m-eset).

Ide, a vonalrajzra tettük le körbe a mécseseket, hogy jelképezze, ha már elkerülhetetlen a távozás, legalább fájdalom mentesen történjen.

Egy elsuttogott ima után pedig elengedtük az üzeneteinket a léggömbökkel oda, ahol most a gyermekeink laknak...

Hogy ezt most miért meséltem el?

Nem akartam. Még nem.

Majd ha időszerű lesz.

Idén december 13-án vasárnap, este 19h-kor.

De akkor majd a Csillagtestvérek történetéről fogok írni. Mert gyönyörű.

Amiért pedig a mi megemlékezésünket most ilyen részletesen leírtam, az, hogy a múlt hét pécsi történéseinek kaposvári következménye van...

Igen, a lelőtt fiúra gondolok.

Abba a patikába járunk legszívesebben, ahol a srác édesanyja dolgozik.

Rengetegen mennek oda, nem ismernek fel minket. De nagyon kedvesek.

Nekem pedig megszakad a szívem, ha az anyukára gondolok.

Ezt most nem taglalom.

Napok óta töprengek, mit kellene tennem.

Felkeresni nem fogom, nélkülem is elég baja van.

De hátha jót tenne neki, ha eljönne!!!

Végül arra jutottam, hogy a kolléganői közül beszélek valamelyikkel és elmondom neki, mi a Csillagtestvérek éjszakája.

Tudatosítom, hogy ott senki nem vájkál a másik fájdalmában.

Csak némán, egymás mellett emlékezünk és kicsit úgy érezhetjük, hogy tehetünk valamit, gondoskodhatunk újra a gyermekünkről...

Ha túl közelinek érzi, vagy soknak tartja, esetleg idegenkedik tőle, ne jöjjön el. Majd jövőre. Vagy akkor sem.

De ha úgy érzi, hogy kicsit is jót tenne, akkor mégis legyen ott.

Nem neki, személyesen, hogy egy idegennek kelljen reagálnia valamire, amiről beszélni sem lehet.

A kolléganőjének, aki ismeri, tudja hogyan, mikor beszéljen erről vele.

Ma megtettem.

Hogy eljön-e, nem tudom.

Nem is baj.

Nem miattam, vagy mások miatt kell (vagy nem kell) ott lennie.

Magáért.

Ahogy mindannyian magunkért, a gyermekünkhöz megyünk...

Régen látott vendégek...

a 2005-ös költözésünk óta konzekvensen bujkáló karácsonyfa díszeink előkerültek.

Szánalmas történet.

Nyáron költöztünk és JÓÓÓ HELYRE pakoltuk a díszeket, mondván még egyelőre nem kell, a dolgoknak meg addigra lesz fix helye.

Nos, ne is mondjam, hogy csomó cuccunk még mindig dobozban várakozik a pincében, mert se helyünk, se szükségünk nincs kibontani őket.

Így történhetett, hogy a díszeket IDŐBEN - 2005. december 24-én délután szerettem volna felhozatni Életem Párjával. Nyilván nem találta őket.

Így a saját kicsi fánk csupaszon várakozott abban az évben egészen december 27-ig, amikor is kinyitott a közelünkben lévő barkács áruház, ahol megvettük a számunkra elfogadhatónak ítélt (miért tényleg szépek!!!) utolsó doboz karácsonyfa díszt.

El lehet képzelni az eladók arcát...

Nos, azóta azokat a díszeket egészítgettük ki apránként, de minden évben megkíséreltem az ásatást a régi gyönyörűséges díszeink fellelésére.

Mindezidáig teljes sikertelenség övezte ezeket a kísérleteket.

DE MA!!!

Hármasban indultunk expedícióra apósommal és Anyósommal.

MEGLETT!

Mind a három dobozunk!

Örülök, mint egy kisgyerek!!!

...

Más téma de ennek nem vagyok hajlandó új bejegyzést nyitni, inkább eldugom ide:

Kézhez kaptam a vérvételem leleteit.

Szerencsére minden a legnagyobb rendben.

Nagylabor tökéletesen megfelelő, vizelet normál, toxoplazma negatív... és... a TSH...

Na, azt elfelejtették megnézni.

A vért levették a beutalón szereplő vizsgálatkiírás szerint, de a vizsgálat valahogy elmaradt...

Tényleg nem akarom folyton szidni az egészségügyet, így ezt most konkrétan nem kommentálom.

Viszont ennek köszönhetően holnap magánrendelésre megyek, ahol PÉNZÉRT leveszik nekem a vért és elvégeztetik a vizsgálatot, mivel a gyógyszeradagom emelése miatt ez most elkerülhetetlen (lett volna már eddig is).

Hogy miért magánrendelés?

Mert akkor nem kell a háziorvosomnál újra megjelennem egy újabb beutalóért, amivel bebumlizhatnék a regisztrációra, ahol kis szerencsével teleköpködnek mindenféle kórsággal, mert ezren várakoznak, majd a központi laborban hadakozhatnék a hölgyekkel és a sorban állókkal, hogy kismamaként előre mehetnék...

No, ezt fogom most elkerülni.

Bemegyek reggel, az asszisztens nő bevisz, két perc alatt meglesz a vérvétel, adok 1000Ft-ot (még ragtapaszt is fogok kapni) és három perc múlva már el is felejtem az egészet.

A másik gyönyörűség a napomban, hogy ugyebár kedvenc védőnőm két napja megjelent információgyűjtés céljából, valamint figyelmeztetni, hogy ma terhes gondozás lesz.

Végigrohantam a délelőttöt: leletek nyomtatott verzióinak beszerzése, bevásárlás a Mikulással, egy küldetés és Gabóca...

Majd beesek (illetve oda) a terhesgondozásra, de ajtó zárva, sehol egy teremtett lélek. Rájövök, hogy a csomó kismamából egyedül maradtam pocakos, mert a két mindenóráson kívül, akik már nem jönnek tanácsadásra csak én /illetve MI vagyunk egyben.

Várok, majd felhívom a kedves védőnőt, aki szenvtelen hanggal közli, hogy a mai gondozás bizony elmarad, mert a doki megbetegedett.

1. Amikor nem találtuk el azt a 10 percet, amikor az orvos a falunkban volt jelen, akkor is egyedül végezte a gondozásnak csúfolt időrablást.

Most ez nem ment neki.

2. Egyedüli kismamaként, aki még érintett. Miért is nem tudott egy sms-t küldeni???

Megjegyzem, odaszólt a közeli óvoda konyhásainak, hogy nézzenek ki az ablakon és ha látnak valaki(ke)t ott ácsorogni, mondják meg, hogy elmarad a mai gondozás...

Miközben a védőnővel telefonon beszéltem (én hívtam) valóban ki is szólt egy hölgy, akinek valószínűleg a púpjára nem hiányzott, hogy a munkája közben még leselkedjen is...

A telefon másik oldalán pedig elhangzott az elmés kérdés:

"Ugye lassan lejár a toxoplazmád? Hozzak papírt?"

Nos, a toxoplazma vizsgálatot a még nem átesett kismamáknál a lelet szerint 4-6 hetente meg kell ismételni.

Terhesgondozás havonta van.

Nagy matematika kilogikázni, hogy minden alkalommal kell hoznia beutalót a vizsgálatra, mert a következő alkalomig bőven esedékes lesz???