A legkedvesebb idézetem

 2009.11.04. 18:57

   „Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk.

Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tűznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk - nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat, sem dicséretet. El kell viselni, ennyi a titok.
El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát."

(Márai: A gyertyák csonkig égnek)

Címkék: Élet

 2009.11.04. 18:10

Lépések előre, hátra...

 2009.11.04. 18:08

Igen, megvolt a terhesgondozás.

Félig-meddig sikerrel jártam.

Igen, a v hozott magával tesztcsíkot!!!

De mi volt az elképesztő?

Na mi?

Hogy az összes kismama közül - én voltam az utolsó, aki bement - egyedül nekem csinált vizelet tesztet.

A többieknek nem.

Boldog lehetek, mert elértem, hogy végezze a dolgát.

De ezt egyedül hozzám köti.

Nem hihetetlen???

A mérleg megint nem került elő, bediktálás után jegyezte fel az adatokat.

De legalább kaptam beutalókat, mehetek a további vizsgálatokra.

Két hét múlva cukorterheléses vizsgálat, 20-a körül toxoplazma ismét, teljes vérkép, vizelet, TSH.

De ez még nem most lesz.

Kell időpontot kérnem - ám még erre is ráérek.

Szóval a terhesgondozás erre a hónapra is kipipálva. Hurrá.

A jó hírek:

Édesem ma egy csomó csokival és a régen várt mézes puszedlivel érkezett haza.

Olyan finom!!!

Most kiélvezem.

A mai méredzkedésnél - még itthon - kiderült, hogy még mindig másfél kiló kellene a terhesség előtti súlyom eléréséhez, így nem fogok azon aggódni, hogy jól elhízom.

De ha így lenne, akkor is megadnám Aprócskámnak, amit kíván.

Ő pedig vidám rugdosással hálálja meg ezt nekem.

Hiába, az élet szép.

 2009.11.03. 20:59

Rajtaütés...

 2009.11.03. 20:58

Egy barátnőm azt mondta, hogy a védőnőknek nem szabad előre szólni, hogy jönnek, hanem "rajtunk kell ütniük".

De ezt a miénk nem mondta, viszont egyszerűen nem hajlandó előre szólni.

Háát, nem tudom.

Én mondjuk biztos vagyok abban, hogy semmiképpen nem bántanám a babámat, de ezek szerint ő nem lehet ezügyben olyan bizakodó.

Mindenesetre tegnap extra nagy mosást tartottam, annak köszönhetően, hogy Gabó "átköltözésekor" összedobozolt színes - téli - ruháink egy része előkerült, így több ruhadarabból válogathatok végre.

Ezek azonban jó ideig a pincében lapultak egy papírdobozban, így meglehetősen állott szaguk volt.

Ezért aztán jó pár adaggal ment a mosógép - a mindennapi szennyest is beletéve.

A nappali úgy néz(ett) ki, mint egy mosószalon. (Pirul-pirul.)

Mindenhol teregetett ruhák.

Lehet, hogy van olyan ember, akinél minden pillanatban rend uralkodik, mint egy hotelszobában, de én abban hiszek, hogy ha lakunk, akkor lakunk.

A ruháknak pedig száradniuk kell, ha ki lettek mosva.

Mostanában ez az udvaron nem igazán megoldható...

Délelőtt csengetnek, és nagy "örömömre" ki áll az ajtóban?

A védőnő...

Érdekes módon, felénk sem néz, csak a terhesgondozás előtti napon...

Nálunk az a rendszer, hogy nem azelőtt van súly-, vérnyomásmérés és vizeletvizsgálat (na ez egyáltalán nem volt eddig) mielőtt a doki megjön, hogy rögtön kiszűrhesse, ha valami nincs rendben, hanem együtt jön a védőnő a dokival és az orvos kb negyed órát marad összesen...

Szerintem ma tájékozódott kedvenc védőnőm, hogy holnap tudjon csicseregni a dokival...

Nem akarok rosszindulatú lenni. Tényleg.

De ennek ma mi értelme volt?

A múltkor is ezt csinálta, de azt hittem, hogy csak véletlen.

Mondjuk akkor Apósom be sem engedte, mondván, hogy nem vagyok itthon. (Akkor sem szólt ide...)

Ráadásul köhögött is. Saját bevallása szerint is beteg volt, ezért be sem jött volna...

De azért másnap megtartotta a terhesgondozást...

No comment.

Ma bejött, megkérdezte, vannak-e új leleteim. (Ez mondjuk holnap is megtörténhetett volna.)

Megmutattam őket, látványosan nem értette.

Elmondtam szóban mi mit jelent.

Megkérdezte, hogy állok a hányásokkal, mondtam hogy ma reggel volt az utolsó (eddig).

Megmutattam a legutóbbi vizeletvizsgálat eredményét és felvilágosítottam, hogy azért kellett a háziorvostól kérnem beutalót erre, mert a terhesgondozáson ez eddig elmaradt.

Erre nem szólt semmit.

Rákérdeztem, hogy holnap vigyek-e mintát, hoz-e tesztcsíkot, azt mondta, igen - kiváncsi leszek...

Kértem, hogy adjon beutalót toxoplazma vizsgálatra.

Ezt nem tudta értelmezni, hiszen most volt 21-e körül.

Mondtam, hogy igen, de a 4 hét a december elejei terhesgondozásig le fog telni, így nálam kell lennie a papírnak, hogy MAJD tudjam intézni.

A vizeletvizsgálati lapomra azt hitte, hogy vérkép is.

Felvilágosítottam, hogy nem, azt nem kértem, mert nem volt sehol leírva, hogy kellene.

Mondta, hogy lassan kelleni fog, így holnap arra is hoz beutalót, hogy egy szúrással el tudjam majd intéztetni.

No, ezek után nagyon kíváncsi leszek a holnapra...

Még egy nap, amikor róla írtam...

Nem érdemelt ennyit sem.

De mindig ki tudok akadni ettől.

(Na nem annyira, hogy Apró bestresszelődjön, mert ma is vidáman mocorgott előtte, közben és utána is.

Azt hiszem Ő maga nagy ívben intézi el ezt a kellemetlen szereplőt.)

 2009.11.02. 22:49

 2009.11.02. 22:49

22 hét betöltve!!!

 2009.11.02. 22:48

Ma már nem halogattam tovább, mivel napok óta muffint akarok enni/sütni, ma megvolt.

Igaz, majdnem sikerült odaégetnem, de hála az Égnek az utolsó pillanatban kimentem megnézni - éppen időben.

Van időzítő a sütőn. Még az is lehet, hogy csörgött, de nem hallottuk.

De végülis megmenekültek a muffinok.

Almás-diós-csokis muffint sütöttem.

Nem lett rossz. ;) - Főleg, hogy közben (még sütés előtt) lopkodtam egy kevés csokit...

 

Amúgy ingerült vagyok, a Párom sincs a helyzet magaslatán, úgyhogy igyekszünk nagyobb összecsapás nélkül megúszni a napot.

Tudjuk, hogy semmi lényeges (sőt nem lényeges sincs) probléma nincs kettőnk között, csak hát a hangsúlyok, a rosszkor megszólalások sok kellemetlen pillanatot bírnak okozni...

Hát, mindegy végülis.

Lehet, hogy még a tegnapi nap lecsengése.

Vagy front van.

Vagy a hormonok.

Vagy nem kellene kifogást találnom, csak hozzábújnom. (Ez a legvalószínűbb. Ugye?)

Na jó, elteszem magunkat holnapra!

süti beállítások módosítása