A képek természetesen a mai megemlékezésen készültek, tehát a helyes dátum: 2009. november 1.

Egy évvel ezelőtt... 2008. november 1.

Még azt az évszámot írtuk, amikor Gabócánk "átköltözött".

Feketében jártunk. A Férjem is, én is.

De ez a történet még talán korábban kezdődött.

Nem is talán, hanem biztosan.

Debrecen, Gyermekklinika, Intenzív Terápiás Osztály (ITO) 2008. március.

Egy este fürdetési idő körül - már régen be voltunk rendezkedve hosszú távú maradásra...

Ilyenkor a nővérek már bekapcsolták a televíziót - az eszméletüknél lévő gyermekek örömére.

Azon az estén "felnőtt" műsor ment.

Megismertem az arcát... Egy korábban már látott fiatal lány nézett rám.

A blogját azon a napon találtam meg Búgócsigánál, amikor ő is távozott, hosszú, fájdalmas küzdelem után.

Ő Szasz.

Ez pedig a blogja:

http://ewing.blogol.hu/

Végigolvastam a történetét a kezdetektől.

Fájt, sírtam, de sosem gondoltam volna, hogy ennél több kötődésem is lesz.

Szóval azon a napon Debrecenben, a TV2 adását néztük és bemutatták, hogy két édesanya, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, találkozik, hogy leányaikról beszélgessenek.

Egyikük Éva - Szasz anyukája, másikuk Erzsike, Szabella édesanyja.

Szabella...

18 évesen "aludt el" - ahogy a család említi.

Megjegyeztem, mert annyira különleges volt a neve.

Ez a fórum Róla szól:

http://sgforum.hu/listazas.php3?azonosito=szabella&id=1170020173

Megjegyeztem, mert akkorra már velünk is közölték, mire kell számítanunk.

Amint lehetőségem nyílt rá, megkerestem Erzsikét - először az Interneten, azután (már Gabó távozása után) személyesen is.

Elmentünk együtt a Halott gyermekek emlékművéhez Pécsen, Szabella és Rolika sírját is meglátogattuk.

Gyermekek, akiknek az életüket sokkal gyorsabban kellett leélniük.

Ez volt az az interjú:

http://webcast.tv2.hu/naplo/index.php?m=video&video_id=374162

"Nem való szülőnek gyermekét temetni!!!"

De erről senki nem kérdezett meg minket!

Erzsike mesélt a Mindenszentek napjára szervezett megemlékezésről, az "Ezer daru" történetéről, a Csillagtestvérek éjszakájáról.

2008. november 1-én mi is megjelentünk.

Csodálatos élmény volt.

Még ma is látom minden jelenetét magam előtt.

...

Azóta lekerült rólunk a fekete ruha, mert megfogadtam, hogy nem leszek az a kismama, aki fekete ruhában várja gyermekét.

Nem érkezhet ekkora "adóssággal", nem várhatunk tőle megoldást.

Az Ő élete most kezdődik, joga van ahhoz, hogy ugyanolyan boldogan várjuk, ahogy akkor várnánk, ha az elmúlt három év meg sem történt volna.

Nem, sosem fogjuk elfelejteni a történteket.

De bele sem merek gondolni, hogy milyen szörnyű lenne neki egy múltban élő családba érkezni.

Így tehát elhatároztuk, hogy

* amikor Varázslódoktorhoz megyünk már lesz rajtunk valami színes ruha,

* amikor elkezdem szúrni magam a lombik következő lépéseként, már színes ruhákat fogunk hordani,

* amikor pedig a beültetésre indulunk, már nem lesznek Gabó utolsó ruhái az ágyunk alatt és nem lesz rajtam semmi, de SEMMI pillangó.

Konkrétan majdnem belepusztultam, de MEGCSINÁLTUK!

Együtt.

Amikor nekem csak annyi erőm volt, hogy a nyakamban lógó pillangó madzagját kioldozzam és csak tartottam a kezemben, a Párom jött érte és tette el, míg én sírtam.

Nem akarom, hogy lepke legyen Apró közelében.

A lepke a kegyes (lehetőleg fájdalommentes) halál szimbóluma.

Aprónak az élet felé kell fordulnia.

A fekete ruha viszont a biztonságérzetet jelentette.

Nem vettük le a "gyászév" leteltével sem.

Nem voltunk rá képesek.

Magunkért nem.

Apróért aztán mégis.

De ma...

Ma feketében voltunk.

Mert ma, Gabónál volt a lelkünk.

Apró mocorgása biztosított arról, hogy nem bánja.

MA!!!

Holnap újra le kell vennem/vennünk a feketét.

Le is fogjuk.

...

Idén viszont nem mentünk el Pécsre.

Ennek nem mertem kitenni Aprót.

Sírva írtam meg Erzsikének, hogy félek ennyi fájdalmat közvetíteni Aprónak.

Ő felajánlotta, hogy segít.

Meg is tette CSODÁLATOSAN!!!

Köszönöm Drága!

A fenti képek a mai megemlékezésen készültek.

Gabó darumadara is látszik.

Mi pedig éppen akkor voltunk a "nyugalom kertjében" Gabónál, amikor Erzsikéék írták a darvakat és gyújtották a gyertyákat.

Lélekben velük voltam...

nem közönséges vasárnap.

Így ma írom le a 22. hét eseményeit. Mert benne vagyunk erősen a 22. hétben (21+5), hétfőn be is töltjük.

Tehát:

"A kismama:

Talán észreveszi, hogy a baba kialakított egy alvási-ébrenléti rendszert. Előfordulhat, hogy akkor a legélénkebb, amikor a kismama aludni akar. Néha egészen magasan helyezkedik el a hasában, néha viszont lent, a szeméremcsontnál. Most rúgásai gyengék, szelídek - de lesznek azok még sokkal erősebbek is!

Ha netán gyomorsavat öklendezne föl, savközömbösítő tabletta semlegesítheti. Probléma lehet még a fogínyvérzés.

A baba:

Az ötödik hónap vége felé zsíros, fehér faggyúszerű bevonat keletkezik a baba bőrén: a magzatmáz. A faggyúmirigyek termelte, hámsejtekből álló bevonat védi meg vékony, finom friss bőrét, amely így nem károsodik az egyre több vizeletet tartalmazó folyadékban eltöltött hónapok alatt. A magzatmáz tetemes része még születés előtt eltűnik, de amennyi megmarad, az megkönnyíti a baba útját a szülőcsatornán keresztül. Ez az egyik oka annak, hogy az újszülött gyermek olyan csúszós, és oly nehéz megfogni.

A baba kb. 29 cm hosszú és 500 g súlyú."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

No, ilyen béna megfogalmazást sem láttam még...

"Ez az egyik oka annak, hogy az újszülött gyermek olyan csúszós, és oly nehéz megfogni."

Milyen mondat ez már?

Na mindegy.

Aprócám napirendjéről annyit tudok, hogy imád zuhanyozni és utána nem sokkal álomba is szenderül.

Meg is kavartam pár napja, mikor a hajmosást is a kádban rendeztem le, hogy ne kelljen előre hajolva szenvednem.

Mivel én is imádom a meleg vizet, össze is kötöttem egy jó meleg zuhannyal.

Édesem el is aludt. Megtörölköztem, felöltöztem, tettem-vettem, hogy száradjon a hajam, ne kelljen sokat szárítanom rajta.

Amikor aztán eljutottam odáig, hogy bekapcsoltam a hajszárítót, szegény Kicsim úúúgy megijedt!!!

Párom le is szidott, hogy "legközelebb LASSAN KAPCSOLJAM BE A HANGOS GÉPEKET..."

Most erre mit mondjak?

Ha valamit bekapcsolunk, az be van kapcsolva.

Erre az én Emberem azt találta ki, hogy tartsam magamtól jó távol a hajszárítót, úgy kapcsoljam be és lassan közelítsem.

Igen, a mi elmebetegségünknek is van egy szintje.

Szegény Baba...

Szóval ennyit a napirendjéről.

Meg még talán annyit, hogy igen alkalmazkodó kis Prücsök, mert ma, amíg a temetőben rendezgettünk, egyet sem mozdult.

Már kezdtem is aggódni, de amikor a szüleimnél (kocsonyáért mentünk, de persze minden MÁST elintéztünk és a kocsonyát ott felejtettük) végre leültem, akkor kezdett vidám lubickolásba.

Hát még amikor újabb adag csokit küldtem Neki!!!

Az egyetlen inger, amire azonnal reagál (reggel, délben, este, éjszaka) még ha éppen pihenne akkor is, az a VÍZCSORGÁS!

Kicsi Ficánkánk!!!

Szóval így állunk a 21. betöltött és a 22. mindjárt betöltött hetünknél.

Ma valami olyan történt, amitől a nap további részére kacagós lettem.

Nem csupán vidám, hanem göndöröket nevető.

Történt ugyanis, hogy a postás egy küldeményt hozott a nevemre címezve.

A/5-ös méretű boríték, valami "kemény" a tartalma.

Megnéztem a feladót és tényleg azt hittem, hogy valami kiskönyvet/igazolást NÁLA felejtettünk, azt küldte az ILLETŐ utánunk.

Hogy idén nem is volt ilyen jellegű dolgunk VELE?

Fel sem tűnt.

Elkezdtem kibontani.

A borítékból először egy kisebb, papírba csomagolt dolog került elő. Rajta az állt:

"Puszi!

:)"

Már a borításon keresztül látszott a turpisság.

CSOKOLÁDÉT KAPTAM!!!

Azt tudtam, hogy (hívjuk így, amíg jobb nevet nem találok Neki) "Gerzson cicánk névadó keresztanyja" olvasgatja a blogot.

De az őszintén soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy Gombóc Artúr jellegű bejegyzésem következménye egy ilyen küldemény lehet.

Akkorát nevettem, hogy csodálkozó családtagjaim nem értették, mit próbálok fulladozva, vinnyogva kinyögni nekik.

Amikor megmutattam és le is esett nekik, már ők is vigyorogtak.

Ezúton is köszönöm szépen - biztosan állíthatom, hogy - életem legviccesebb küldeményét!!!

Az élet szép, amíg ilyen emberek vannak körülöttünk!

A másik jó hír, hogy Gabócánk sírkövére megérkezett a rég megrendelt 6 betű.

A sír már készen volt, de a fejkő út felé eső oldalára szerettük volna feltetetni, hogy "Gabóca".

Aki tudja, úgy is tudja. Aki nem ismerte, annak úgysem mond semmit.

Ma megérkeztek a betűk (így jár az, aki nem csicsás formátumot kér, hanem a legtermészetesebb fellelhetőt - ne is mondjam, nem volt fellelhető - de végül időben MEGÉRKEZETT és a "Bácsi" fia - aki szintén Gábor fel is tette.

 A szüleim éppen Gabónál voltak, ők telefonáltak, milyen események zajlanak arrafelé.

Most mondja valaki, hogy nem volt szép ez a nap!

:D

Pocakos alvás...
Nem cserélném el semmiért.
Odabent mocorog, lubickol egy kis ember, akit imádunk. Most a testem vigyáz rá.
Most érzem, hogy jól van.
:)

Kezdem az elején.

Nagyon rossz éjszakám volt. Tele idióta álmokkal.

Küzdöttem, féltem...

Reggel szegény Párom kedvesen, szeretgetve ébresztett, de én nem akartam felkelni, mert teljességgel kifárasztott a hadakozás.

Délelőtt Nyúlnak meséltem, hogy ez már nem először fordult elő, erre ő megkérdezte, nem hanyatt feküdtem-e.

Dehogynem!!!

Azt mondja, hogy pocakosoknál ez gyakran előfordul, mert a Babóca mégiscsak nyom, elszorít ereket, a vérkörök így nem tudnak hagyományos módon működni.

Nem jó a vérellátás. Ha pedig az ember rosszat álmodik, hát forgolódik és TÁDÁÁÁÁÁÁM: ha elfordul, máris jobb a vérellátás.

Szóval ez lehet az oka.

Mindenesetre fárasztó.

De tényleg nem panaszkodom.

Ma volt egy fontos megbeszélésem, ami eredményesen zárult.

Ezután pedig kipipálhattam egy fontos feladatot is.

Nagyon elmaradtam az endokrinológusnál a TSH leletek leadásával (ő a pajzsmirigy doki), de ma lefénymásoltam az elmúlt három havi adatot és beszaladtam az asszisztensnőhöz.

Az volt a terv, hogy átadom és jövök is el, hiszen a határértéken belül vannak az adatok.

De nem így lett.

Az asszisztensnő átfutott a papírokon, majd beprotekciózott a dokihoz (időpontom egyáltalán nem volt) aki pedig az emelkedő tendenciát látva emelt a gyógyszeradagomon, így már nem kell időpontot kérni, kivárni és újra kezdeni az egészet, hanem kb. 20 perc alatt túl is voltam rajta.

Szerencse, probléma megelőzés, figyelmesség!!!

Ezt szeretem!

A házidokinéni rendelési idejének utolsó másodpercére is beestem, így az új leletek rögzítve lettek, szóval nagyon hatékony napon vagyok túl.

Ezt megkoronázandó anyósom készített nekem zseniális töltött paradicsomot, én pedig a Páromnak brokkoli felfújtat.

Imádok neki főzni, hálásan hümmög, amíg "bekebelezi" a számára tetszetős ételeket.

Így tehát megállapíthatom, hogy a mai nap jól telt.

(Megjegyzem, hogy a rokon, aki kéjes élvezettel piszkált fél órán keresztül, hogy hogyan fogok toxoplazmát kapni, illetve mit fog ez a babának okozni, vagy hogyan fog meghalni... nos, ez az illető - minimum - a szülésig a közelemből elkülöníttetik, az álatala kiejtett szavak lesz@ratnak feledésre itéltettek. Ezen itt nem fogok dühöngeni, mert ennyit sem érdemelt, amennyit most írtam róla. Hogy mégis miért tettem? Hát azért, mert emlékeznem kell arra majd, miért nem megyek el a nagycsaládi összejövetelekre, miért fogom megfelelő indokkal kimenteni magam.)

És most meg fogom állni, hogy ne minősítsem.

És pont.

;)

és Katica tortabevonó...

Igen, teljesen elgombócartúrosodtam.

Tegnap a házban fellelhető valamennyi csokoládét elpusztítottam, a végére maradt a tortabevonó és még azt is megettem...

Este panaszkodtam a Drágámnak, hogy mit tettem, erre ma megjelent egy újabb adaggal...

Igen, ettem tejes csokoládét is...

Ha bűnözünk, hát bűnözzünk rendesen.

Most elkapott a nassolási láz.

Délelőtt almát eszegetek de délután/estefelé engedek a csokoládé csábításának.

Tudom, kicsit sem Update, de az az igazság, hogy húdenemérdekel nem kifejezetten mozgat a súlyom alakulása, főleg ha azt nézem, hogy a kiinduló állapothoz képest egy dekát sem híztam még, hiszen öröm volt a lefogyott 4 kilót visszapótolnom.

A vércukorszintemmel sem volt baj eddig, így nyugodtan engedek a csábításnak.

Aprókám élvezi, nekem nagyon jól esik, így folytatom.

Most a mazsolás-mogyorós van soron, aztán vár a boci étcsoki is...

De jó nekem!!!