Reggel a kitűzött időpontra megjelentem az AFP vérvételre.

Most nem taglalom a "nehezebb körülmények között élő embertársaink" viselkedését, miszerint nem kell időpont, csak jó hangosan kiabálva odatolakodni az ajtóhoz....

Minderről egy ötven körüli harmadik trimeszteres világosította fel a tizenhárom körüli első trimeszterest...

Na, de tényleg nem részletezem tovább. Végül csak bejutottam.

Az viszont "üdítő" élmény volt, hogy az előttem lévő hölgytől nem tudták levenni a vért és többszöri böködés eredményeként az asztalon maradt egy igencsak véres zöld lepedődarab.

Ez nem gond.

Kevéske higiéniai probléma után - mindannyiónk érdekében nem mesélem el - mégiscsak sikerült mintát adnom a vizsgálathoz.

Ezután elviharzottam az okmányirodába, ahol be akartam jelenteni aprócska marutim állandó lakcímének megváltozását.

De ott, a gép előtt, amelyikből sorszámot kellett VOLNA nyernem, jöttem rá, hogy a Párom ment be autókámmal a városba, így a forgalmi is nála van...

Ennyit az agyamról.

EZT NEM TUDTAM ELINTÉZNI.

Nos, ezen elkámpicsorodva elfutottam az APEH-hoz, hogy ott is bejelentsem a szüleim költözése következtében módosított állandó lakcímemet, mert eddig halogattam és a mai napot tűztem ki erre a célra.

Ügyfélszolgálatra becaplat, gépet megkeres, számot kér, kap, sort végigvár, számot kijelzőn meglát, asztalhoz odaballag, mosolyog, problémakört felvázol éééés:

pofára esik.

Merthogy egyáltalán nem is kellett volna oda elmennem, mert az okmányiroda hivatalból értesíti őket.

Köszi!

A nő kioktató stílusban juttatja a tudomásomra, hogy fölöslegesen zargattam, erre én mosolyogva közlöm, hogy így legalább mindkettőnknek kevesebb a dolgunk.

DE: akkor lenne egy kérdésem.

Mikor férjhez mentem, akkor a nevem is megváltozott. Az esküvő után nászútra utaztunk, így megkésve jutottam el az APEH-hoz bejelenteni a névváltozást.

Nos, akkor meg azért szúrtak le, hogy miért nem mentem előbb.

Hogy van az, hogy a címváltozást le tudja jelenteni a hivatal, a névváltozást pedig nem?

Vagy az elmúlt négy - három és fél évben változott ekkorát a világ?

A kétlábon járó embert erről, ezekről miért nem értesítik?

Vagy csak én vagyok ilyen alkalmatlan, hogy nem hallottam erről???

Mindegy. EZT PEDIG NEM KELLETT ELINTÉZNI.

A két hiábaút után elmentünk bevásárolni Apósommal, bicajboltba és a temetőbe is kijutottunk.

Hazaérkezés után főztem egy bolonyai rakott karfiolt, a család több turnusban kóstolta meg.

Drágámhoz gyógymasszőr érkezett délután (ezt kapta szülinapjára - nem túl romantikus, de annyira kikészül a háta a rengeteg üléstől a számítógép előtt, valamint a hatkilós fotóstáska cipelgetésétől, hogy szükségszerű volt).

Egy amerikai focis srác a masszőr. Neki megvan a testalkata és ereje is ahhoz, hogy a Párom meg is érezze a masszírozást.

Sajnos a köztünk lévő ötven kiló különbség nem teszi lehetővé, hogy én masszírozzam meg hatásosan.

Meg aztán a szakember tudja is mit csinál.

Szóval ez a nap is eltelt.

Rókák ma elkerültek, hála Istennek!

Egyre többször érzem Apró mocorgását! Egyszerűen varázslatos élmény! Olyan régen éreztem ilyet!

Fantasztikus!

Délelőtt pólókat készítettünk Nyúllal, délután pedig dokihoz mentünk mindketten. Szerencsére ugyanaz a dokink (nem véletlen különben!) így általában ő megy először és a következő alkalomra is úgy kér időpontot, hogy együtt mehessünk.

Nagyon jó így. Elbeszélgetünk, amíg sorra kerülünk, kibeszéljük a tapasztalatokat, együtt futunk be Gabóhoz a Nyugalom kertjébe...

Szóval kifejezetten jó így.

Kedvesdokibá' nevéhez méltóan kedves volt megint. A méhem szépen alakul, ahogyan kell nőnie, méhszáj teljesen zárt.

Megnézte a legutolsó találkozásunk óta készült leleteket, megmérte a vérnyomásom (90/50), nem örült a fogyásnak és nassolást javasolt.

Megbeszéltünk a holnapi AFP-t, az október 7-én esedékes UH-ot, a következő magánrendeléses találkozó időpontját...

Az UH után feltehetően engedni fog terhes tornára is.

Jó volt, vidám volt a rendelés.

Hazatérve levadásztam a házban lévő rókát, majd vacsiztunk a Párommal.

Így telt el a mai nap és nem is húzom már nagyon tovább, mert gyógyszermentes lettem (ami a lombikgyógyszert illeti), így nem kell éjfélig ébren maradnom.

Tádááám!

Mostantól igyekszem Aprónak megtanítani, hogy normál időben fekszünk.

Az ő napi ritmusa most még az enyém is és nem akarom, ha éjszakai bagoly lenne belőle, ha megszületett.

Először is nagy hír, hogy végre talán csütörtökön megérkezik a szilva. Igaz, a rossz idő is, de valahogy majdcsak lesz.

Évek óta szilvát sem ettem, mert gyors reakcióim voltak tőle - rövidtávfutás rekorddöntögetés...

De most nagyon várom. Biztosan fogok enni egy keveset!

Mindent meg kell tapasztalni. Sosem tanulok... hiába...

Pólóminta:

végülis rajzosként végeztem anno, sok érdekes technikát tanultam a főiskola alatt. Az egyik ilyen a pólószitázás.

Én készítem a szitára a mintát körömvágó ollóval, érdekes dolgokat lehet kihozni.

De amiért ez most előjött: sajnos nem tudok pénzzel támogatni alapítványokat, szervezeteket. Azzal viszont szívesen segítek, ha a munkámra van szükség.

Egy éve vagy 3-400 pólót szitáztam meg egy számomra nagyon fontos egységnek - nem akarom konkrétabban megnevezni.

Készítettem már alapítványnak, kisebb csoportoknak. Tulajdonképpen nem mondtam nemet, ha megkértek.

Most egy egyesületnek készülnek a pólók, versenyre mennek bennük.

Szeretem ezeket az alkalmakat. Kreatív feladatok, nekik pedig spórolás.

Szóval jó. Ma elkészítettem a sablont, holnap kivitelezés...

Nyúl jön segíteni, ha minden igaz.

Ma este utolsó gyógyszer és holnap doki.

UH most nem lesz, "csak" vizsgálat.

Kedvesdoki megnyugtat, jó, hogy vigyáz ránk, de a manuális vizsgálatokat szívem szerint hanyagolnám.

Persze nem teszem.

Tudni akarom, hogy minden rendben!

Szerdán az esedékes 16. heti vérvétel következik.

Holnap már érdeklődhetek a TSH-ról, a hét vége felé pedig a toxoplazma után is.

Nagyjából ennyi mára.

Kihagytam a délutáni alvást, most pedig leesik a fejem, így kicsit hajtom az időt éééés fekszem!!! De jó lesz!