Aranygaluska...
2009.08.17. 22:12Az úgy kezdődött, hogy valahol a NET-en megláttam a képét.
Persze azonnal kellett.
Így lementem a konyhába ééééés...
ettem...
lekváros kenyeret
- ehhez jutottam hozzá legelőször ami édes.
Ettől függetlenül napok óta erről álmodoztam.
Erre ma, az én drága Anyósom készített nekem, egyúttal meg is tanította, hogyan készítsem.
Szégyen, nem szégyen, én még sosem csináltam, de még csak nem is láttam, hogyan készül.
A menzán imádtam, de csak vaníliasodóval.
Csokissal nem.
Már az illatától majdnem megvadultam, amíg készült.
Közben kiderült, hogy nincs itthon vanília puding, a sodóhoz.
Anyósom elszaladt a boltba, hogy szerezzen, de közben elkészült a mű...
Most taglaljam???
Hát nem bírtam megvárni, amíg visszaér.
Helyette katyvasztottam egy igazán rosszul sikerült karamell öntetet.
Amúgy jól szokott menni, a Párom imádja, de ezt elszúrtam.
Nem baj, nekem forrón kellett ennem belőle.
Ettem is.
Aztán akkor ismét, amikor elkészült a vanília sodó is.
VÉGRE AZ A BIZONYOS MENNYEI ÍZ!
Ez elmondhatatlan!