200 nap!!!

Holnaptól 1-essel kezdődik a számlálónk!!!

Csak minden rendben legyen az UH-n!!!

Így fogták a kezünket. Mindhármónkét.
- Szeretünk Benneteket! -

indulunk.

Találkozunk Gabócánk őrangyalaival, akik az elmúlt több mint egy évben a barátaink lettek.

Jó lesz látni őket.

Majd jelentkezem.

hogy ma még nem utaztunk el.

Változott a program. A párom beosztása miatt jobb lesz, ha holnap megyünk és akkor talán többet is lehetünk együtt a barátainkkal.

Jelentkezem, ha tudok.

BOCSÁNAT ELŐRE IS MINDENKITŐL, AKI VEGETÁRIÁNUS.

SŐT, ARRA KÉREM, TALÁN NE IS OLVASSA TOVÁBB EZT A BEJEGYZÉST.

NYUGALOM MEGZAVARÁZÁRA ALKALMAS...

Szóval egyáltalán nem vagyok híve a vegetarianizmusnak.

Nem véletlen, hogy gumós a zápfogunk. Szükségünk van az állati fehérjére.

Sőt, egy orvostól hallottam, hogy gyermek korban kifejezetten veszélyes a dolog, hiszen a fejlődéshez alapvetően szükséges tápanyagokat nem kapja meg.

A zöldségek nagy százalékával amúgy hadilábon állok. (A padlizsán utálatomról már írtam, a zöldbabot csak Nagymamám fantasztikus savanykás levesében eszem meg, karfiolt csak savanyítva, vagy általam rakottan -bár Apró már megetette velem a karfiolfelfújtat is és még nem is gyanakodtam, hogy hülyülnék... - töltött cuccoktól távol tartom magam. Sem karalábét, sem cukkinit, sem paradicsomot nem eszem így. Leginkább nyersen eszem zöldeket. Úgy viszont karalábét, répát, krumplit, természetesen paradicsomot, uborkát, paprikát, hagymákat, káposztát, salátát, satöbbit.)

Tiszta pasigyomrom van - volt.

Húst hússal töménytelen mennyiségben. Húst krumplival. Nehéz kajákat, sülteket, Mamikám által készített abált szalonnát...

ERRE MOST TELJESEN MEGHÜLYÜLTEM.

Nem vagyok képes húst enni.

Erőltetem, de csak kisebb szerencsével nem hányás a vége.

Próbáltam enyhíteni a dolgon. Sültet nem, de felvágottat (toxoplazma negativitás miatt kifejezetten csak sült-főtt sonka), virslit (minőségit) ma pedig májkrémet.

Tudom, hogy kell a hús, de egyszerűen nem megy.

Kötelezem magam, hogy naponta legalább egyszer menjen le és MARADJON IS OTT.

De Apró nem nagyon hallgat rám.

Szomorú vagyok. Tej érzékenyként amúgy sem ehetek bármilyen tejterméket, a tojástól meg pont a baba miatt félek, mint a tűztől.

Ez így nem lesz jó...

De mi a csudát csináljak?

Próbáltam a szóját, de végülis az sem állati fehérje, hanem növényi és nem is lehet minden mennyiségben...

Mi a csuda legyen???

Merthogy A RH+ vagyok. Ma megkaptam a leletet a laborból. Már nem is tagadhatom, nincs apelláta.

Így születtem és szerintem, hacsak valami csoda nem történik, az is maradok...

Hogy ez most honnan jön?

Hát, kérem szépen:

a lombik ugye hosszadalmas dolog. Már az elején meghatározták a vércsoportom, biztos ami biztos.

Azután a beültetésnél, majd most, a 12. hétig elvégzendő vérvételnek is része volt.

(Nem, mintha ezelőtt gyerekkoromban is ne lett volna már meghatározva, vagy az első szülésemnél, illetve terhességemnél is ne estünk volna már régen túl ezen...)

De most tényleg. Amire konkrétan visszaemlékszem is több, mint ötször rácsodálkoztunk már erre a tényre.

Ha ne adj Isten császároznak majd, akkor előtte újra elvégzik ezt a vizsgálatot.

Legjobb tudomásom szerint az ember vércsoportja nem változik a kedélyállapotával.

Meg tudja nekem valaki magyarázni, miért kell ezt állandóan megnézni?????????

Nem bánom, tényleg. A szúrás amúgy is meglett volna, a többi tudnivalóért. Akkor nekem mindegy, hogy egy kémcsővel több, vagy kevesebb.

De amikor az egészségügyi rendszernek nincs annyi anyagi kerete, hogy kiküldje az eredményt, csak ha viszek válaszborítékot felbélyegezve - és most szégyellem magam, amiért pont ez a példa jutott eszembe, hiszen fontosabb, hogy műtétek maradnak el...

Szóval ilyenkor miért végeznek el egy ilyen vizsgálatot hobbiból többször is???

Jó, tudom, hogy egy vércsoport meghatározás költsége nem összehasonlítható a műtétekével, de ha nem egyet nézünk, hanem trilliót, amit brahiból végeznek el, az már számít (mert szerintem tényleg fölösleges - amíg valaki meg nem győz az ellenkezőjéről és akkor komolyan bocsánatot fogok kérni, ha ez megtörténik!)...

Na, mindennapi kispicsogásom be is fejezem.

Mindenesetre jó hír, hogy a szervezetem nem váltott ki ellenanyagot Apró eltávolításáért. Merthogy ezt is megtudtam ma.

Szóval telnek a napok.

Lassan a fogdokihoz is be kell jelentkeznem kontrollra.

De mindenek előtt: holnap Gabócánk Őrangyalaihoz utazunk a Balatonra!

Délután/este megyünk, Drágám csütörtökön visszajön, én maradok szombatig.

Azt, hogy hogyan fogok írni, még nem tudom.

Ki fogok találni valamit.

Ha mást nem, papírra írok és később bemásolom.

Ennyi az ötlet eddig.

Majd kiderül.

Most megyek.