"aki mindig mosolyog, annak belül valami nagyon fáj"

Jó kis lista. Nem?

Tehát:

Utónévkönyv 

Délelőtt nézegettem a neveket.

Tudom lehet, hogy korai még, de eddig - a párkapcsolatunk idejét tekintve - mindig tudtuk előre - jó előre - hogy milyen neveket szeretnénk.

Most ebben korán sem vagyok olyan biztos.

Gabócánknak tökéletes neve van.

Mindkét nagyapja keresztnevét megkapta és a monogramja a családi neve...

Ez így érthetetlennek tűnhet, de ha az ismerősök utána gondolnak, igazolni fognak.

Ha nem fiúnk született volna, már megvolt a lánynév is.

Ugyanazt a lánynevet viszont nem akarjuk adni a következő babának.

Szóval megy a fejtörés.

De amiért ezt most leírtam, az az elképedésem.

Hihetetlen, milyen nevek léteznek!!!

Előre is bocsánat, ha valamibe beletrafálok és bárkinek, aki olvassa ideírom a nevét, de ez tényleg elképesztő:

Adalberta, Adelgund, Adolfina, Agrippína, Annunciáta, Azucséna,

Balzsam, Bereniké, Brunella

Cinderella, Csobilla

Dezideráta, Domiciána, Druzsiána, Dzsamila

Edentina, Epifánia

Febrónia

Giszmunda, Grizeldisz

Hieronima

Illangó, Immakuláta

Na, tényleg abbahagyom, amíg valaki meg nem bántódik...

Szóval ledöbbentem na.

Kicsit félre is tettem a kérdést.

Születésnap

Tesóm szülinapját ünnepeltük ma meg, két hetes késéssel, de mentségünkként szolgáljon, hogy nem is volt az országban.

Hétfőn jött haza, mi pedig akkor babamoziztunk.

Szóval ma ünnepeltük.

Könny

Valakikért akikről jóformán (tényleg) semmit sem tudok.

Nem láttam őket, nem tudom a nevüket, azt sem, hogy hol élnek. Tényleg semmit, csak azt, hogy kilenc nap itteni élet után angyalkákhoz költözött a babájuk.

Megrázott, sok emléket előhozott a hír, amit egy ismerősöm blogján olvastam.

Mert tudom, mert értem, mert érzem...

Nem is hoztam volna fel ezt a témát ezen a blogon, mert itt a boldogságról, Apróról akarok írni.

Csak az jutott eszembe, hogy amikor velünk történt, az a nap... valaki másnak boldog lehetett.

Lehet, hogy most pedig mi voltunk boldogok azon a napon...

De ebbe most tényleg nem megyek bele.

Vigyázzatok egymásra Angyalkáink!

Hiszen a legmélyebb vágyam teljesült azzal, hogy Apró beköltözött.

Tudom, hogy természetes az émelygés...

Tudom, hogy Gabóval is holdkóros voltam hetekig...

Tudom, hogy a második trimeszterre elmúlnak a kellemetlenségek...

Tudom (nagyon remélem!!!), hogy picikém mindent elszív magának, amire csak szüksége van, attól függetlenül mennyit és mit bírok enni...

Dehogy panaszkodom!

Hiszen a tizenvalahányadik hétig, amíg meg nem érzem Bóbita mozgolódását, addig nem érezhetném, hogy babát várok - a hányinger ólmos fáradtság hangulatingadozások nélkül.

Tehát émelygek, alvajárok, és sokszor bocsánatot kérek a felcsattanásaimért...

Tesco gazdaságos életmód...

otthon... itthon...

Annyira, de annyira fáradt vagyok, hogy mindjárt leragadnak a szemeim.

Voltunk a Varázslónál, mindent rendben talált. Korának megfelelő méretekkel rendelkező, tökéletesen pumpáló szívvel ficánkoló BÓBITA - így nevezte az orvos.

Szereztünk kívánóskaját, ami azért is érdekes, mert napok óta csak lézengek a hányingertől. Most pedig gigakajálást csaptam.

Jóóó volt!

Drága férjem elvitt - illetve kerülő úton hozott haza, csak hogy jót ehessek.

Dokibá' nagyon elégedett, és sokszor - de tényleg feltűnően sokszor - azt mondta, hogy örül, hogy nem kettő baba maradt velem.

A sokadik kijelentésnél már visszakérdeztem, hogy miért mondja ezt.

Erre azt válaszolta, hogy a természetben nem véletlenül alakult ki úgy, hogy az ember egyszerre egy babát várjon.

Sokkal biztonságosabb így.

Aztán mesélt a lombikbaba találkozókról.

Ha nem szégyelljük a sorstársaink előtt, akkor majd annak idején elmehetnénk mi is.

De ez majd csak 2010 szeptemberében lesz aktuális.

MÉGHOGY SZÉGYELLNÉNK?!?!?!?!?!?!?!?

Dehogy!

Mi így biztosíthattuk egyedül, hogy túlélik a gyerekeink a másfél éves kort.

Ez szégyen lenne?

Szerintem gondoskodás.

Nem vagyok hajlandó kevesebbnek érezni magunkat emiatt.

Különben is, csak az számít, hogy egészséges, boldog gyermekeink legyenek.

Más nem fontos.

Ha itt lesz az ideje, szerintem elmegyünk a találkozóra.

Ráadásul, akik ott lesznek, szintén nem egyszerű történettel a hátuk mögött érkeznek.

Jó lesz.

De addig is:

Növögess Drágám ügyesen!

Nagyon szeretünk!