Volt három ember, akiknek még tegnap elküldtem a bejegyzést, a Világ elől még "privát" üzemmódban tartva. Megvártam, mi a véleményük. Többé-kevésbé kaptam választ a fel nem tett kérdésekre. (Inkább többé, mint kevésbé.)
Az agyam folyamatosan kattog a történteken.
Kifejezetten szeretném nyitva hagyni a blogot. Koncentrálok, hogy ne érdekeljen, folytassam nyíltan.
Örülök a ránk találóknak. Ettől fosztom meg magunkat, ha bezárok.
Egy ember miatt kezdjem el ezt a hercehurcát? Hogy mindenkinek jelszavaznia kelljen???
Spontán, névtelenül, őszintén kezdtem el írni.
Ha bezárok, azt valami titkolózás - félének érezném.
Különben is:
"Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?"
Zsoltárok könyve 56:4-5
DE:
Már ez a bejegyzés sem úgy íródik, mintha nem tudnám, hogy leselkedik.
Most arról írnék, hogy tegnap észrevettem, máris van egy-két csepp tejcsink!
De most nem is taglalom ezt tovább, mert olyan érzés, mintha egy betörő túrta volna fel a fehérneműimet.
A minimum, hogy kifertőtlenítem, mielőtt újra használnám, vagy ki is dobnám őket...
Szóval valószínűleg - legalább időszakosan - mégis becsukom.
Akkor majd lesznek fent valódi - tényleg rólunk készült képek is.
Akkor majd meg merem mutatni Aprót.
A másik bajom, hogy voltak blogok (pld.: fehérporta, pocimaci, pkata) amiket elengedtem már én is.
Mivel csak zugolvastam őket, nem is írtam akkor, amikor bezártak, hogy kérjek meghívót, hiszen hogy is jönnék én ahhoz?!?
Nem szeretném, ha így kirekesztené magát bárki is.
Sajnálatos, hogy kevéske - igencsak megszámlálható ember miatt kell így döntenem.
De tudom, hogy minden megváltozna.
Tisztában vagyok azzal is, hogy lehet, hogy ez az egész csak üldözési mánia a részemről.
Nem érzem annak, de nem vagyok objektív ugyebár.
Mindegy.
Most pár napig még mindenképpen nyitva vagyunk, hogy jelentkezni tudjanak azok, akik velünk maradnának.
Sajnálom ezt az egészet.
Kár, hogy elromlott.
:(
