Az utolsó pillanatban lettem készen a névre szóló mécsesekkel azoknak, akiknek a családjából sajnos senki nem tudott eljönni.

De készen lettem!

Egy órával a kezdés előtt már ott voltunk, Anyósom és Apósom segített az óriás pillangó előrajzolásában, a mécsesek kirakásában, meggyújtásában.

Lassan megérkeztek az éritettek...

Szépen, csendben.

Akik tavaly már átélték, tudták mit tegyenek, az újaknak segítettek.

Sok régi ismerős, akikről nem is tudtam...

Nyilván nem ezzel kezdi az ember egy ismerkedésnél.

Ott voltak a szüleim, a húgom, több barátunk (Viki! Köszönöm a segítséget ezúton is!!!).

Valahogy támogattuk egymást.

Jól esik az a tudat, hogy ma este úgy fekhetek le, hogy tettem valamit Gabóért.

Köszönöm ezt az estét Istenem!!!