Lehet, hogy még mindig korai.
Hiszen ugyebár Gabót is Annababának nézték a dokik.
De akkor még más orvos(ok)hoz jártam.
Ő, a Kedvesdoki nem téved. Legalábbis még nem hallottam olyat, hogy elnézte volna.
Már a 12 hetes UH-kor megmondta, de akkor még irreálisnak hatott, hogy máris kiderül...
Nem is nagyon árultuk el.
Bocsánat, hogy nem írtam le, de tényleg én sem hittem.
Ráadásul valahogy az ellenkezőjét gondoltam.
Gabóról éreztük, hogy fiú. Mikor az ellenkezőjét mondták, hitetlenkedve fogadtuk.
Most úgy gondoltam, hogy az Ég nem akarhatja... hogy újra átéljem... hogy folyton aggódjak... hogy lássam a FIAM.
Ezért hittem, hogy most lányom lesz.
De úgy tűnik, aki a pocakomban növekszik, ő egy KISLEGÉNY...
Kezdem felfogni.
Talán újabb leckét tartogat számomra aki Bölcs.
Meg kell tanulnom NORMÁLISAN élni, a fiammal.
Nem rettegve, hanem szeretetben és teljességben nevelgetni Őt.
Örülök Neked Drága Kisfiam!
Szeretlek! Nagyon!
Miközben ezt írom, bíztatóan szétrúgod a pocakom.
De jó!!!