Tegnap még nem tartottam valószínűnek, de éjszaka mindent bizonyított.

Semmit sem aludtam. Folyamatos orrfújás, kevéske köhögés (ez egyelőre elhanyagolható) viszont annál több krákogás.

Ennek köszönhetően a Párom sem aludt semmit. Szegénykém!

Napközben kicsit jobb volt, most estére megint kezdi.

Az orrom akkora, mint egy gyakorló bohócé, csak még fáj is a bőre a folyamatos dörzsölés miatt.

Vettem C vitamint, és (rögeszmés) meggyőződésem ellenére bevettem egyet.

Tudom, hogy nem árthat, tudom, hogy a fölösleges mennyiség távozni fog, de akkor is tabletta, mesterséges beavatkozás...

Köszi. Lombikos pocakosként dumálok.

De aki régebben olvas, az tudja a véleményem.

Amúgy gondolkoztam azon, hogy mégiscsak meg kellene címkéznem az eddigi postokat.

Merthogy fogalmam sincs, írtam-e bizonyos dolgokról. Pedig fontosak lennének.

Nem szoktam visszaolvasni az eddigieket. De lehet, hogy nem ártana.

Egész nap azon agyaltam, hogy ma írni fogok az ígéretekről.

Ismételni nem akarom magam, így mégiscsak vissza kell néznem.

Na, majd meglátjuk.

Most biztosan nem fogom azonnal visszakeresni, mert a Párom várja, hogy visszaengedjem, mert dolgoznia kell, csak nem akartam megint éjszakáig húzni.

Így most abba is kell hagynom, nem akarok visszaélni a türelmével.