Úgy terveztem, hogy ma bemegyek a városba. Könyvtár és egy találkozás V-vel szerepelt a program előzetesben.

Ehhez képest az éjjel újra vadásztam rókára, reggel nem bírtam függőlegesbe keveredni,, azután pedig elkezdett szurkálni a pocakom. Isten ments, hogy Aprónak baja legyen. Amikor ültem, nem volt gond, de ha felálltam, máris jelzett, így leginkább üldögéltem és lemondtam a programokat.

Majd talán holnap...

Más szempontból viszont produktív napot zártam.

Fontos emberekkel beszéltem telefonon.

Először is ugye V - vele mindig elszaladnak a percek. Csak beszélünk, beszélünk.

Jót tesz. Jó lenne végre találkozni.

Ezután N hívott. Úgy megörültem, hogy "előkerült". Jó volt hallani a hangját. Sajnos nem jó híreket mondott. Remélem mindenki egészsége "percek alatt" helyreáll!

Vele is adósak vagyunk egy nagy beszélgetéssel. Legutóbb én beszéltem csak... (Tudom, jellemző...)

Majd egy még ritkábban hallott ember, J telefonált.

Sajnos csak röviden beszéltünk, de azért jól esett az eszmecsere. Egyelőre nem látok időpontot, mikor látogathatnánk meg, de majdcsak találkozunk egyszer végre...

Szóval több olyan beszélgetésem is volt ma, aminek rendkívül örültem. Jók ezek!

Szokásomtól eltérően ma "emberi időben" hívtam Mamikámat, mert egész egyszerűen nem bírtam már várni. Tegnap az ünneplés miatt egészen röviden beszéltünk csak és már hiányzott.

Ma végre többet sikerült meséltetnem. Egyszerűen kell tudnom, hogy telnek a napjai.

Este vendégeink voltak - illetve Anyósomék vendégei.

Mostanra pedig úgy elfáradtam, mintha legalábbis szeneszsákokat cipeltem volna.

Pedig a második trimeszternek már energiától kirobbanónak kellene lennie.

Na, nem baj. Majdcsak...

Lassan azt is ki kell derítenem, meddig kell használnom a lombikgyógyszert.

No, eltűnök aludni!!!