Nem titkoltan Vörösbegy családi blogjának olvasása késztetett arra, hogy internetes naplót vezessek.
A legrosszabb időszakaimban kezdtem olvasni. Sokat tanultam tőle. Rengeteget. Életszemléletet, kitartást, higgadtságot, családkoordinációt...
Lett egy gatyamadzagom, a Páromnak is. Lett egy pocakom és ennek blogom, amit ki is linkelt.
Személyeskedő, okoskodó, bántó megjegyzések miatt most úgy tűnik, bezár.
Búcsúznom kellene, mert fontosnak érzem az útra bocsájtó szavakat, de még remélem, hogy mégis velük tarthatok majd a jövőjük útján bámészkodóként.
Ha mégsem láthatom őket, el kellene köszönnöm.
Nem megy. Túl sok és túl kevés a szó.
Azt hiszem a lényeg:
MINDENT KÖSZÖNÖK!!!
