Mert tegnap megláttam egy Mc Donalds reklámot. A 100. üzlet megnyitása kapcsán 100 Ft a sajtburger 100 percig.

Rákattantam.

Próbáltam elképzelni, milyen szag is terjeng a gyorsétterem mellett, amit Gabóval sem bírtam. Emlékeztettem magam, hogy hús van benne. Ráadásul marhahús, amire nagyon kényes vagyok még pocaktalanul is.

De semmi sem segített.

Egy ideig (ma délig) még halogattam a dolgot, hiszen teljesen abszurd, hogy kb két hete nem bírok húst enni, most meg sajtburgereznék...

Egészségtelen, hizlal (haha), satöbbi.

Akkor is kellett.

Úgy alakult, hogy délben hozzá is jutottam.

Először egyhez, hiszen nem tudhattam, hogy Apró osztja-e a lelkesedésem, vagy rögtön búvárba vált az evés és visszajön, amit leküldtem.

Az elsőt pillanatok alatt eltüntettem, következett a második - ez

hamburger volt - szintén mekis, az egyszerű, pici formátum - az is eltűnt.

...

A harmadikat zacskóban a hűtőbe rejtettem és vacsorára ettem meg.

Szép kis nap. Egyszerre több húst ettem, mint eddig az elmúlt két hétben. De most el is teltem vele egy időre.

Mármint a hamburger-sajtburger kombinációval.

Tudom, hogy egészségtelen szemét a gyorskaja, hogy hizlal (jelenleg ez inkább reményt ad), hogy értékesebb tápanyagot kéne Aprónak juttatnom, de még mindig annak örülök, ha az étel belül marad.

Konklúzió:

az ember esendő...