Fél órája itt potyognak a könnyeim a gép előtt. Annyira nagyon örülök annak ami Veletek történik! Apróknak, hogy vannak, hogy kapaszkodnak! És annak, hogy ide találtam. Egészen véletlenül. Kérlek csak annyit mondj, hogy vajon az vagy-e akinek gondollak??? Valami azt súgja, hogy Te vagy, valami azt súgja, hogy igazam lett és lesz még babátok! Emléxel rám? Istenem nem tudom abbahagyni a sírást, annyira örülök! El sem tudom mondani, hogy mit érzek most. Talán még sosem örültem ennyire más pocakosságának! Lehet, hogy már elfelejtettél, de váltottunk e-mail iwiwen. Nagyon-nagyon ölellek és puszillak! Istenem, egy újabb csoda!!!!!!!

Emléxel erre a bejegyzésre? http://nanye.blog.hu/2009/03/17/sorsunk_osszekot Az utolsó mondat, az lényeges!

Szia Nani! Igen, én vagyok. :) Még nem reklámoztam a blogot, de örülök, hogy idetaláltál. Emlékszem. Olvaslak is, csak nem kommenteltem egy ideje... Nem a múlt emlékezetére volt szükséged, hanem azokra akik a jelen boldogságában tudnak Veled osztozni. De most... Nemsokára már én is a jelent fogom jelenteni. ;)

De örülök, hogy Te vagy! Soha nem a múltat juttattad eszembe! Mindig tudtam, hogy hamar szép jövőtök lesz Nektek is! Jövök és követem a mindennapjaidat, és majd szeretnélek linkelni a blogomra, ha azt mondod, hogy már lehet! Puszillak!

Köszi! Szólni fogok! ;)

Hajrá ikrek! :-)