Akkor most pocakleltárt tartok.
A beültetés előtt szomorkodtam, mert úgy tűnt, minden ismerősöm teljesítette a tervet családalapítás szempontjából és egyikük sem vállal több babát.
Amikor Angyalkám megszületett, V barátnőm még pocakos volt. Karjába vette Gabót és érezte, hogy Mma reagál.
Csúnya dolog, de irigyeltem érte.
Csodajó érzés lehet.
Aztán, ahogy közeledett Kettőspont beköltözésének ideje, a sógornőm, akit a család Nyúlnak hív bejelentette, hogy három fiú után ismét babát vár.
Decemberre.
Nagyon örültünk. Így pedig közelebb kerültem az előző jelenet átéléséhez!!!
Most viszont nem tartom az időrendet.
Az első számunkra nagyon fontos Babóca (úgy tűnik kislány) a Barátainknál fogant és fog érkezni október közepén Debrecenben.
Nagyon szorítottunk, hogy szülővé válhassanak.
Sorrendben a következő helyért holtverseny zajlik. Nyúl és I. barátnőm egy időpontra, Karácsonyra időzítették a családbővítést.
I-nek 5. gyermeke lesz az érkező.
Sem Nyúl, sem I babájának nemét nem tudjuk.
Szóval sokasodunk.
Előre kijelentem, hogy a 3., vagy 4., esetleg 5. gyermek nem "becsúszott de megtartjuk, sajnáljuk érte a szülőket" eset!
A családunkban és baráti körünkben olyan emberek vannak, akik nagy családban képzelik el az életüket!
Azok, akik szerint "ebben a világban?!?", "válság van!!!", és "hogy fogják eltartani???" gondolkodásmóddal élnek, nem is hiszem, hogy ezt meg lehet magyarázni. Sőt, talán nem is kell.
Mindenesetre egy kis gondolatébresztést szánok nekik.
Mivel egyikőnk sincs olyan helyzetben, hogy gyermekenként (még ha csak egy lenne akkor sem!!!) lakást, autót tudnánk a fenekük alá tenni.
Ilyen szinten teljesen mindegy hányan vannak.
Enni mindig fognak, ruháik lesznek, és mi is mindannyian dolgoztunk a felsőoktatás mellett. Viszont a nagy családban több szeretet fér el!
Szóval fölösleges sápítozni.
Bár, azt hiszem ez a gondolatmenet most teljesen hiábavaló volt.
Ti, akik tudtok erről a blogról, egytől-egyig olyan emberek vagytok, akik ezt jól tudjátok rólunk.
Csak annyi ismerős és idegen sápítozik, hogy tényleg bosszant.
Amikor megtudják, hogy ikreket várunk, az a reakció, hogy legalább egyszerre túlleszünk rajta.
DE MI NEM AKARUNK TÚLLENNI RAJTA! Még szeretnénk harmadik gyermeket is.
Eredetileg még 4-et is bevállaltunk volna, de a lombik azért határokat szab.
Merthogy esetünkben tényleg számít, hogy egy-egy kör kezelés elvisz-e párszázezer forintot.
De álmainkban 3-4 gyermek szerepel.
...
Abbahagytam a morcogást.
Kiegyensúlyozott, boldog kismami vagyok.
Most pedig szuggerálom magam. 
No, a hívójel, merthogy ezt akartam elmesélni:
P2
Igen, ez én vagyok.
A családban P1, azaz Nyúl pocakosodott meg először és egy kismanó növekszik odabenn.
Hozzánk később költöztek a manók, és remélhetőleg ketten maradnak, így lettem P2.
Így pocakosodunk mi 2009-ben...
